Mer a Gamer
Vannak fanatikusok, lesznek és voltak, csak az nem mindegy, miben és mennyire. Az emberek nagy többsége elítél és ítél anélkül, hogy bármit tudna, vagy ismerne. Játékszenvedély, szenvedély a javából, és megannyi sok rossz szülőhelye, de ahol van rossz, ott teret kap a jó is, csak magukon az adott embereken múlik, hogy milyen formában.
Az internet térhódításával hatalmas néptömeg ül le minden nap a gépek elé, és játszik. Nem magát a játékot kell elítélni, hanem azt, ahogy játsszák az emberek. A játékaink a legősibb eszközeink arra, hogy olyan közösségeket kovácsoljunk, amik előrevisznek, amik által másokat ismerhetünk meg, akár épp a Föld túloldaláról. Csapatok kovácsolódnak, emberek ismerkednek, aztán az éter után, ha olyanná válik a közösség, akkor a való életben is találkoznak.
Sokan úgy hiszik, hogy aki odaül a gép elé, az beteg. Igen, lehet beteges, de lehet, hogy van, akinek az egyetlen olyan lehetőség, amely ki tudja szabadítani a valóság azon fájdalmas közegéből, amiben él. Vannak olyan dolgok, miket nagyon nehezen tanul meg az ember. Ilyen a mértékletesség. Csak ez az egyetlen dolog választja el az embert a fanatizmustól. Az pedig teljesen mindegy milyen "játékot" űzünk. Bárhová tekintünk, a mértékletesség az a bizonyos "X" az egyenletben, ami valóban meghatározza cselekedeteink.
Bárhol fellelhető a fanatizmus, legyen ez vallás, politika, rasszizmus, de magában a legnagyobb játékban, az életben is. Hisz ugye csak az alkalmak száma és a pohár tartalma dönti el, hogy valaki alkoholista, vagy épp absztinens, ugye?
Valahogy így vélekedek azokról, kik a gép előtt ülve nyüstölik a billentyűzetet, és furcsa nyelvet használva társaikkal együtt töltik az időt. Van egy idős ismerősöm, ki bőven jár hatvan felett, játszik, de nem játssza el az életét. Talán itt a kulcsfontosságú mondandó. Az életünk múlik azon, ahogy játsszuk és ahogy játszunk vele, vagy épp a más életével.
Egy játékos valamit nagyon meg tud tanulni. Merni, merni a végsőkig, és valóban van, amire csak a játék tud megtanítani. Merni élni az adott lehetőségekkel, az adott keretek között, az adott helyzetben.
Mindenki egy "Gémer", egy vérbeli játékos, aki olyan játékban játszik a napi életben, ahol viszont nincs több lehetőség magára az életre. Fejlődik, nemesedik, tapasztalatot szerez, mit ha jól forgat, akkor szintet tud lépni. A legnagyobb kérdésre kell jól válaszolni. Mered, vagy nem mered? Élsz úgy, ahogy valóban szeretnél, vagy mindig és mindenhol megalkudsz, valamiért, valakiért. Az élet egy olyan játék, amit senki más nem tud helyettünk játszani és néha épp elég nehéz azon kibicek között elszaladni, kik épp a saját játékukat rontották már el. Nekik nem maradt már más, mint más életjátékát elrontani.
Nem mi döntöttük el, mikor startoljunk el, valószínű, azt sem, mikor lesz vége, de ha van rá esélyünk (ha nincs, teremtsünk), akkor múljon rajtunk, hogy teljen a kettő közti idő, az életünk.