Hát ez nem uborkaszezon!
Régen uborkaszezonnak nevezték azt a nyári időszakot, amikor az újságok hírhiányban szenvedtek és alig tudtak érdekeset írni. Mindenki szabadságra ment, pontosabban azok többsége, akik az eseményeket mozgatják. A politika nagyrészt szünetelt, nem voltak parlamenti viták, s emiatt az újságban sem volt miről véleményt írni (ma úgy mondanánk: nem volt szájtépés, és hiányoztak a kommentek is.) Most viszont meg sem próbálok az elmúlt hét eseményeiről részletesen írni. Nekem elegendő időm, a Kaposvár Most-nak elegendő helye nem lenne.
Először a menekülthullám kapcsán tavasszal írtak Olaszországról, nyár elején már Görögországról, aztán nálunk vagy másfél hónap alatt a belépők száma napi 400-ról mostanra 4000-re nőtt. Pályaudvarainkon százas csoportok delelnek és éjszakáznak. Ma délután már a Terrorelhárító Központ emberei ellenőriztek a Keleti előtti aluljáróban, s folyt ott is, a vagonokban is a fertőtlenítési munka. Mert több mint 50 ember kapott hirtelen szinkron hasmenést, túllépve a WC-kapacitásokat.
Két hete Európa minket szidott - persze főleg Orbánt és kormányát - antihumánus viselkedésünk miatt. Aztán Ausztria rakatott át a szlovákiai Bősre néhány száz menekültet. Látják, milyen jók és most mire jók ezek a Trianon után elcsatolt települések?
Ausztriában már tüntetések. Németország még befogadó: a volt NDK kiürülőben lévő településeire telepítené a szír, az afgán, az eritreai, s ki tudja, honnan, esetleg ki által küldött és fizetett embereket.
Ma esti hír, hogy a Franciaországot és Angliát összekötő alagúton át vasúton és teherautókon naponta százak próbálnak átjutni a szebb jövő, szebb élet reményében. Anglia közli, nem fogadja őket, s rendőrrel védi a kijáratot. Franciaországban nem tudhatjuk, hogy a rendőrök az Angliába való bevándorlást kívánják-e megakadályozni vagy az ottaniak visszatoloncolását.
Szegeden még nincs egy hete sem, hogy egy börtönőr úgy ütött meg egy egyetemista lányt, hogy fémet kellett beültetni szétvert arccsontjába. Szerintem is súlyos eset. Azt tudjuk, hogy a leány kubai-magyar, s így színes bőrű barátját védte.
Gyors észjárással megjelent Csepeli György professzor úr, s közölte: pusztító hatású Orbánék plakátháborúja, s ennek az uszításnak a következménye, hogy ilyen esetek történnek. Én meg elgondolkodtam: ezt a plakáttömeget én sem annyira szerettem, de uszító hatás? Ugyan! Legfeljebb figyelemfelhívás és tájékoztatás. De az, hogy professzor úr ezt nevezi legfőbb mozgató erőnek, az finoman szólva meglepett. Mert azért Szegeden a pályaudvaron, a kórházban felgyűlő idegenek mégiscsak nagyobb ellenérzést kelthetnek.
Pszichológusként mindig igyekszem megérteni az indulatok egyéni hátterét. De hát a szociológusok azért a Freud által megfogalmazott gondolkodásban nem kell, hogy ott legyenek. De aztán kiderült, hogy e bokszoló börtönőrnek már volt korábbi agresszív balhéja. Ez mégiscsak erre utal.
A Szegeden kiütött kubai-magyar félvér srác véleménye szerint a plakátkampánynak semmi köze a megverettetésükhöz.
S az, hogy egy börtön minden államban kényszerintézkedés, és a kényszer a rabokban jelentős valószínűséggel agressziót kelt(het), az már a szociológiai tárgya is. És persze nemcsak a rabokban, de a látens agresszió akár egyes börtönőrökben is.
Csepeli György nevét már hallgató koromból ismerem. Igaz, nem sok közöm volt kutatási területéhez. Két előadását hallgattam: nem nyűgözött le. De most, magam ellenőrzendő megnéztem a Wikipédiában. Csepeli Györgynek nincsen szociológus végzettsége! A Magyar Szociológiai Társaság elnökének. Az ELTE-n a '60-as évek végén orosz-pszichológia szakon végzett, ebből 8 hónapot Moszkvában, a pszichológia területén. Ott valóban nem tanítottak mélylélektant Brezsnyev idejében. Nem sok további hozzáfűzni valóm van. A Szegeden kiütött kubai-magyar félvér srác véleménye szerint a plakátkampánynak semmi köze a megverettetésükhöz. Ő nálam tényleg hitelesebb tanú! Nekem csak szakmai kétségeim vannak, igaz, nem kevés!
Azért azt megjegyzem, Csepeli György az SZDSZ színeiben indult a választásokon. Majd államtitkár lett. És most ez nekem, bizony, nem szakmai érvelésnek hangzott. Hányszor találkoztam ilyennel! De nem én először.
Nálam sokkal hitelesebb tanúk. Dénes Béla, a Magyar Cionista szövetség 5 évig ítélet nélkül az ÁVH börtönében raboskodó elnöke írta már Tel Avivban később megírt visszaemlékezésében: a magyar antiszemitizmus propagandája 1956. november 4-e hajnalán jelent meg a szovjet csapatok bevonulásával szinte egy időben. És Faludy György is mondta interjújában: nincs nálam a kötet, nem szó szerint idézem: az a történelem, amit hallok, nem cseng össze azzal, amit idehaza megéltem.
A héten küldte el Brüsszelbe panaszlevelét Gyurcsány, kifejtve mély meggyőződését (neki az mindig van) hogy Orbán bevándorlásügyben súlyosan előítéletes és durva hibákat ejt. Valóban, mennyivel szebb időnk volt, mikor 8 éve még Gyurcsány építette az országot! S Bajnai a libafarmokat! És mindketten a privatizálást és a PPP gazdasági konstrukciókat.
Megjegyezném: engem kevésbé érdekel, hogy milyen pártérdekben mit mondanak a politikusok. De az igen, hogy megértsem, mi fenyegeti a nemzetet, s mi szolgálja azt. És a világban most felborult az egyensúly, Európa végre lassan kezdi megérteni. Megjelentek már cikkek, melyek Európa szerte megértik, hogy Magyarország cselekvése sem Európa, sem nem a humanitás ellen való. Még akkor sem, ha a menekültek közül tízezrével lehetnek a nehéz sorsú, tényleg szerencsétlen emberek. Akik voltak millióan idehaza is az elmúlt évszázadban.
De a világ nem költözhet Európába!