A görög hajósok
Nagy többséggel megszavazta a görög nép, hogy nem enged Európának. Maga a miniszterelnök, Ciprasz is erre biztatta őket. Olyan ostobaság volt ez – mondta Klaus von Dohnanyi, a német szociáldemokraták nagy öregje –, mint amikor kivonulnak a futballisták a pályára, és az egyik csapat két kapust állít a kapuba. Azért – indokolják –, mert az egyesületük tagsága erre a kétkapus megoldásra szavazott. Azt, hogy ez minden elfogadott szabállyal ellenkezik, nem hajlandók tudomásul venni. A görög népszavazók is a saját szabályaikra voksoltak és így akarták a mérkőzésüket Európával lejátszani.
Gondolták ők. Mert a miniszterelnökük, Ciprasz, a népszavazás után hirtelen egészen mást gondolt. Hogy korábban hazudott a népének (reggel, délben és este), az úgy tűnik, a görög szocialistáknál is érdektelen. Lehet, hogy hagyomány náluk az ilyesmi. Nem szeretnék visszamenni Trójáig, ahol úgy tartották, hogy „ne higgy a görögöknek akkor sem, ha ajándékot hoznak”, elég csak néhány száz évre visszatekinteni. A görögök az államalapításuk (1830) előtt már totális gazdasági káoszban voltak. Amit láthatóan azóta sem hevertek ki. 1843-ban a görög bankok csődbe is mentek. 1893-ban újra állami fizetésképtelenségnél tárták szét karjukat, ahogy 1932-ben is. Soha nem szerettek adót fizetni, máig dühöng a korrupció, képtelenek egy normális pénzügyi politikát kialakítani, a reformokról pedig csak szónokolnak. A kölcsönt sem sietnek visszafizetni. Olyannyira nem, hogy 1850-ben Anglia elfoglalta az athéni kikötőt, amíg ki nem fizették az egyik angol milliárdostól felvett kölcsönüket.
A görögnél teljesen mindegy, hogy konzervatív vagy baloldali vezetés van, a pénz mindig elfolyik. És soha nem a szegényebbek zsebébe.
Pénzt kérni azt nagyon tudnak. Ezzel a mostani megegyezéssel éppen újabb 86 milliárd eurót kapnak. Ebből már lehet újra fizetni az irigylésre méltó görög minimálbért (ez 236 000 forint!), a magas nyugdíjakat, lesz újra mit szétosztani. Európa pedig epedve várja a reformokat, a nagy görög állami bevételeket. Mert megígérték, hogy például az áfát duplájára emelik. Igaz, saját pénzügyminiszterük szerint olyan rosszul szervezett a görög adóhivatal, hogy képtelen beszedni az adókat. Ha eddig a felét sem tudták behajtani, akkor miért tudnák a dupláját?
Most is csak a baloldali francia, osztrák és az olasz kormány segítségével sikerült a görög kormány feneketlen hordójába újabb milliárdokat beleönteni. Ismerős ez. Mi is a baloldal alatt adósodtunk el. Szerencsére nálunk jött egy polgári kormány, amelyik becsületbeli ügynek tekinti a kölcsönök visszafizetését, törlesztését. A görögnél teljesen mindegy, hogy konzervatív vagy baloldali vezetés van, a pénz mindig elfolyik. És soha nem a szegényebbek zsebébe.
Úgy van ez, ahogy azt Theo Weigel német ex-pénzügyminisztertől talán már idéztem is: az óceán közepén észreveszi a kapitány a potyautast, akit kidobni ugye már nem lehet. Így cipeli az EU is a görögöket a következő part felé, ahol majd keresnek egy újabb hajót. Mert hajózni nagyon szeretnek. Igaz, azt is lehetőleg a saját szabályaik szerint. Adófizetés nélkül.