A másság nem rossz, CSAK más!
A másság nagyon sok fajta lehet. Igazából onnan ismered fel, hogy a normálistól eltérőnek tartasz mindenkit, aki másként gondolkodik, vagy aki nem fér bele a Te erkölcsi képletedbe, illetve aki nem úgy éli az életét, mint Te. Ezzel még nincs is semmi gond, az ember azt gondol magában, amit csak akar. A gond ott kezdődik, ha ezért ítélkezni kezdesz. Csupán azért, mert nem olyan, mint Te. Nem azonos Veled, és innentől már nem lehet jó, vagy helyes, de még elfogadható sem. A saját értékítéletünk határozza meg tehát azt, hogy mit tartunk e világra valónak.
De miért nem tudjuk vajon elfogadni a másságot? A másként gondolkodást? Észre vesszük egyáltalán, hogy a „más” szó az csak viszonyítás kérdése?
Hiszen attól még, hogy azokat a szabályokat és mintákat kaptuk, amelyek szerint élünk, még nem jelenti azt, hogy a másik ember is ezeket kellett, hogy kapja. És mégis, sokan egy keretbe foglaltan élnek, amiből kilépni még gondolatban sem mernek. Ha bárki ezen a kereten kívül gondolkodik, máris keresztre feszítenék, mert a kereten kívül nincs élet. Vagy legalábbis szerintük nem normális, ha valaki azon kívül él. Pedig ha megpróbálod más szemüveggel nézni a dolgokat, rá kell jönnöd, hogy az eltérő gondolkodású, életvezetésű ember ugyanúgy van Veled, mint Te ővele. Mindkettőtök különálló kerettel rendelkezik. Álltok egymással szemben, egymásra dobáljátok a magatokra erőltetett, vagy épp felvett szabályaitokat, miközben egyikőtök sem jobb vagy rosszabb a másiknál, csak épp más. Eltérő. De ettől szép a világ, hogy ilyen színes. Különböző kultúrák, különbözően élő emberek sokasága.
Miért fáj az nekünk, ha valaki olyat tesz, amit mi nem tennénk? Hát senki nem kérte, hogy Te is tedd azt, vagy Te is legyél olyan, mint ő!
És itt főképp nem a szexuális beállítottságról beszélek, bár erre vonatkozóan is ugyanez a véleményem, de ennél jóval egyszerűbb, hétköznapibb történetek is vannak. Például amikor a pároddal valamiben nem értesz egyet. A legegyszerűbb és sokszor előforduló példa, hogy ő imádja az akármilyen focimeccset és ki nem hagyná egyik vasárnapi adást sem, Te azonban nem érted meg ezt. Sőt akár még bosszankodsz is miatta, és nem tudod elfogadni, hogy ilyennel kell tölteni a drága időt.
Nos attól még meg kell értened azt, hogy ez az ő döntése, az ő szemüvegén keresztül a foci nézése jó időtöltés, és kész. Neked nem teszi senki kötelezővé, hogy megnézd a mecset, de fogadd el, hogy ő ezt fogja tenni. És szerintem itt van a lényeg. Mert miért fáj az nekünk, ha valaki olyat tesz, amit mi nem tennénk? Hát senki nem kérte, hogy Te is tedd azt, vagy Te is legyél olyan, mint ő! Csak fogadd el, hogy nem mindenhol a Te képmásod rohangál az utcákon. És ennyi. Semmi több nem kell.
Sőt. Még akár elfogadni sem kötelező, mert az elfogadáshoz azért kell némi beleérző képesség. Bőven elég, ha hagyjuk élni. Hagyjuk a másik embert olyannak lenni, ami szerinte jó. Ne legyünk szűk látókörűek, engedjük be a világot kicsit, és lássuk meg, hogy nem csak mi létezünk. Mert végül is ki vagyok én, hogy megmondjam, kinek milyennek kell lennie? Aki azt hiszi, hogy ő az etalon és csak az ő mintája szerint lehet élni, az jogtalanul ítélkezik a többi ember felett, és sajnos előbb vagy utóbb meg fogja tapasztalni a másik oldalt is. Mert amit adunk, azt kapjuk majd egyszer vissza…!
D.O. Judith – LélekÁllomás
Itt tudsz még találkozni velem: www.lelekallomas.hu vagy LélekÁllomás facebook oldal