Gödörszéle
A minap egyik kedves ismerősömmel azon folyt az eszmecsere, hogy egy bajba jutott emberen hogyan kellene segíteni. Szépen ott nézegelődik felfelé a gödörben, ahová lehet, hogy önerőből, vagy más "segítsége" által jutott. Reméljük, hogy felfelé nézegelődik, és nem épp ás. Lefelé.
Sokan ugye azt csinálják, hogy lemennek hozzá, kiveszik az ásót a kezéből és a lejutáshoz használt létrán tolják fel és kifelé a gödörből. Ez helyes, vagy helytelen? Lehet mindkettő, azon múlik, ki az, akin segítünk. Mert lehet, örömmel veszi, hogy kitolják a gödréből, de kijutva már elfelejti azt, ki segítette a kijutásban.
Vannak, akik azt mondják, nem mennek le hozzá, adnak létrát és kötelet, bíztatják és segítik, de a gödör széléről. A gödör nem az övék. Azt vallják, hogy a segítséggel együtt a bajbajutott is tegyen azért, hogy kikerüljön szorult helyzetéből. Aztán, mikor már kint van a gödör szélén, segít rajta többet, hogy ne tudjon visszakerülni.
A gödör széle egyfajta holtpont, a legkényesebb pillanatok ideje. Mert csak félig menekült meg még, a kockázat még mindig ugyanúgy ott lebeg felette.
Egy gödörből kihúzni, kitolni valakit sokkal könnyebb, mint megakadályozni azt, hogy visszajusson. A segítő és a megsegített szövetségén múlik ez.
Igen, nagyon sokan képesek és valóban segítenek is a bajba jutott embereken, de ezen a ponton sokan hagyják ott az épp lélegzethez jutót. Ilyenkor tesznek olyan ígéreteket, miket már nem tartanak be, pedig egyfajta felelősség is terheli őket. A segítő felelőssége. Nem elég kisegíteni a gödörből valakit, elejét kell venni annak, hogy vissza tudjon jutni oda. Visszaesni pedig nagyon könnyű, a segítő pedig nem a saját hibáját veszi ilyenkor észre, hanem épp korholni kezd.
Ha valamit elkezdünk, akkor vigyük is végig. Ha megfontoltabban segítenénk, és nem kapkodva, akár divatból tennénk, akkor valódi eredményeket lehetne elérni. Sokaktól hallom, hogy "én mennyi emberen segítettem". Igen, egy pontig, de ezektől az emberektől kérdezném azt, hogy akiknek segítettek, valóban kijutottak a gödrükből és nem estek vissza?
A gödör széle egy furcsa mágnes, csalóka a fellélegzéstől, de ott csücsülve a szélén még nem állt talpra senki. Egy gödörből kihúzni, kitolni valakit sokkal könnyebb, mint megakadályozni azt, hogy visszajusson. A segítő és a megsegített szövetségén múlik ez. Ha valakit valóban megmentünk, ha valóban fel tudott állni, ha közös erővel be lett temetve a gödre, csak akkor lehet sikerként elkönyvelni.
Ez az ember valóban nem fogja elfelejteni, hogy ki volt az, aki eddig a pillanatig mellette volt. Nem, nem hálás lesz, hanem emlékezni fog. Emlékezni arra az emberre, aki újra célt, értelmet és eszközt adott neki a küzdéshez. Hogy ezen kívül milyen emberi kapcsolat szövődik még, az mindig az adott embereken múlik.
Persze olyanon kell e módon segíteni, aki valóban ki is akar jutni, mert vannak, akik abból szeretnének megélni, hogy gödörben vannak.
Aki munkát kér és nem megélhetést, aki fedelet és nem ellátást, aki segítő kezet és nem mankót. Ezek azt az embert jelzik, aki méltó a segítségre. Lehet, hogy ez az ember egy napon úgy és akkor fogja viszonozni tettünk, mikor mi kerülünk bajba. Lehet, nem ő fogja visszaadni, lehet más, és lehet teljesen más formában, de mindig visszatérnek a jó cselekedeteink. Akár csak a rosszak is.