Születésnapom margójára 2. - mert létezik az igazi!
Pár nappal ezelőtti írásomban a születésnapomról és az ilyen ünnepek szépségéről írtam. Arról, hogy igenis várnunk kell ezeket a napokat, nem kell tartanunk az öregedéstől, mert ahogy a 10 éves kornak, úgy a 90-nek is megvannak a maga csodái. Minden évben annyi váratlan szépség történik az ember életében, hogy már ezért is megéri mindig előre lépni egyet.
Én szerdán megtettem, és ismét nem bántam meg. Már az első nap sem. Sőt. Ismét bebizonyította nekem a sors azt, amit nagyon sok nő nem hisz el, hogy létezik az igazi. Az a férfi, aki megér „egy misét”. Ezen a fontos napon én voltam a középpont, a férjem gondoskodott róla. És milyen jó érzés is, amikor az ember érzi, hogy él. Úgy igazán. Reggeli szülinapos csók, ölelés, és egy adag szerelem. Így kezdődött a napom. De aztán hiába a munka, mert napközben is üzenetekkel halmozott el.
Először ez jutott el hozzám:
Maradj mindig hű magadhoz, maradj hű adott szavadhoz
Álmaidhoz, szerelmedhez, így juthatsz igaz áldáshoz.
S hogy tűzhajú kedvesem lettél, ne számold, hogy mennyit léptél
Nem azt ünneplem, mióta, hanem azt, hogy megszülettél.
Majd nem sokkal később ezt kaptam meg:
Arcodon a napsugár fényes mosolya,
szívedben az ifjúság örök illata.
Kívánom, álmaid mindig elérhesd,
vágyak szárnyán lelkedet magasba repíthesd.
Ragyogjanak fényesen rád a csillagok,
kívánok nagyon boldog születésnapot!
Délután sem hagyott alább az ünneplés, a hivatal előtt egyik kézben virágcsokor, a másikban fényképező…
Így várt az a férfi, aki lehozná a csillagokat is, ha tehetné. Bár még nem tudja, de már lehozta ;-) Ezt követte egy pezsgős korai vacsora egy romantikus kis étterem teraszán, ahol az én drágám még arra is odafigyelt, hogy imádott kutyusunk is jelen lehessen, akinek külön vízzel is készült otthonról a meleg nyári estére. Minden részlet gondosan volt megtervezve, ahogy az ajándék is.
A dobozról a tetőt levéve kikandikáló lufit elsőre nem értettem, de aztán szúrás, pukkanás és máris láthatóvá vált a rég vágyott csillogás. Pici dobozkájából hívogatott: vegyél fel, vegyél fel. Az a gyűrű volt, amelyiket már sok-sok éve minden nap a kirakat előtt elmenve nézegettem, titkon arra gondolva, majd egyszer, valakitől megkapom. Ő ezt nem tudta. Már talán én is elfelejtettem. De ismer, ebből ez rögtön leszűrhető volt. És ez a lényeg, tudta, hogy mi az, aminek úgy igazán örülni tudnék. Egy második gyűrű. Azaz az igazi. Hogy miért? Mert az eljegyzési gyűrűmet az esküvőre készülvén a nagy forgatagban elveszítettem.
Borzasztó érzés volt, nekem, aki nem hisz a véletlenekben, és annál jobban hiszi, hogy mindennek oka van, ezt akár egy jelnek is vehettem volna. Most már visszagondolva ez sem volt véletlen, mivel most ezzel a gyűrűvel megkoronázva érzem a házasságunkat. Ő érezte mire vágyom, én már elfelejtettem. Valahogy a sors pont ehhez a gyűrűhöz vezette el őt, pedig hány és hány ilyen ékszer van még, amit választhatott volna. És pont ez volt az, amiről úgy gondolta, pótolhatja az elvesztettet. Így végül megkaptam azt, amire sok éve vágytam. Tényleg az igazitól kaptam meg, bár második „esélyként”, de mindennek megvan az oka… ;-)
A vacsora után hazafelé vezetett az utunk, ahol belépve a lakásba egy újabb kedves dolog várt. A lakás feldíszítve, lufik és feliratok mindenütt. Az asztalon újabb pezsgő, és egy kis kártya várt, amin ez állt:
Boldog születésnapot, Drága Feleségem!
Emlékeztek? Előző írásomban azt írtam, hogy azért érdemes várni a születésnapokat, mert minden évünkben vannak csodák, amik ránk találnak. Nos, boldogan mondhatom, hogy a csoda már az első napon rám talált. És én úgy érzem, hogy ezekért a pillanatokért érdemes élni!
Lányok, én csak annyit mondok, hogy igenis, a jó pasik léteznek. Nem a filmekben, vagy a könyvekben, hanem a való életben. Sokszor hallom, hogy én csak egy kivétel vagyok, de nem, nem vagyok az, mert Veled is megtörténhet ugyanez. Ha elhiszed, hogy létezik. Ha nem állsz be abba a sorba, ahol mindenki azt harsogja, hogy a férfiak mind egytől egyig szemetek, vagy legalábbis Te azokat vonzod. Ha nem hiszed el azt a mesét, hogy Neked mindig ugyanaz a fazon jut. A semmirekellő, kihasználó, szemétláda példány. Egyszerűen higgy mást.
Képzeld el, milyen pasit szeretnél, és azt fogod kapni. A gondolataiddal inkább ezt teremtsd meg, ne az előbbit. Egyszer hallottam egy nagyon találó szöveget, így szólt:
Azt a szerelmet viszonozzuk, amit úgy gondolunk, hogy megérdemlünk.
Te kiét viszonzod szívesebben? Csak rajtad múlik. Ahogy a boldogságod is! Úgyhogy teremtsd meg magadnak! És Te is „kivétel” leszel!
D.O. Judith – LélekÁllomás
Itt találkozhatsz még velem: www.lelekallomas.hu vagy a LélekÁllomás facebook oldal.