A falu
Egy kis faluban nőttem fel, tehát a falusi lét nem idegen tőlem, talán ezért lakok most is falun.
Persze az ingatlanadót, az iparűzési adót a város szedi be tőlem, de ezzel a városi létnek vége is szakad. Sem a szolgáltatások, sem a komfortérzet nem városi. A járdák tele vannak kátyúval, ha befordulok az utcánkba, már egy éve feltöredezett aszfaltdarabok fogadnak. Az idén télen kétórányi havazás után két hétig jégbordás úton jártunk, a helyi képviselő szerint ez így rendben van, mivel elődje megtiltotta a sózást, azt már visszaállítani soha többé nem lehet, csak ha az illető egyszer ismét képviselőségre adja a fejét.
A szolgáltatók szintén faluként kezelik lakóhelyemet, éppen úgy nincs térerő néha, mint abban a régi kis faluban, ahol felnőttem, konkrétan azért kellett a T-mobil előfizetésemet Vodafone-ra cserélni, mert az íróasztalomon nem volt térerő, így ügyeim intézése kissé nehézkesen ment. Ha banki átutalást indítottam, akkor a visszaigazoló kódot csak úgy kaptam meg, ha kisétáltam a kapuhoz. A mostani sem sokkal jobb, az SMS ugyan megjön egyből, ám a 3G kapcsolat folyamatosan akadozik, bármerre járok.
Apropó internet, már lassan egy hónapja küzdök a Vidanettel, állítanák már helyre az internet kapcsolatot, ami jelenleg mesés, mert hol van, hol nem van. Ma újra kint voltak, most éppen hol van, de a jövő itt, faluhelyen ebből a szempontból meglehetősen bizonytalan. Igazából talán ebben az állam is ludas, hiszen a szolgáltató minduntalan arra hivatkozik, hogy 72 órája van a törvények szerint arra, hogy orvosolja a hibát, ez akár lehetne 72 nap is, mert ugye az internet nem létszükséglet, mint ahogy a hóeltakarítás, vagy a mobiltérerő sem az.
A falusiak csak éljenek szépen csendesen, falusiasan, fizessék a helyi adókat, azokat persze városi módra, de egyébként kussoljanak, és ha zöldhulladékot tesznek ki, akkor szépen köbözzék le, nehogy 1 köbméternél több legyen, mert akkor nem viszik el, és hívhatják a városi szolgáltatót, aki horror áron konténerben elviszi a többit. Mert az ágakat falusiasan elégetni nem lehet, hiszen városban élünk, vagy mi?
Ám a szomszédból átjövő állatszagot viseljük el, hiszen faluhelyen szokás és jog is állatot tartani, azok meg beérik kukoricával, semmi szükségük sem a kábelnetre, sem a mobiltérerőre, sőt az ólban röfögve a jégbordás útra is tesznek nagy ívben, akár az illetékesek.
Hát ezek jutottak eszembe ezen a szombaton, amikor a Vidanet sokadik hívásunkra végre kijött és kis időre városiassá tette szolgáltatását. Hétfőn új projektet kezdek, disznóólat építek, hogy télen vihessek hurkát, kolbászt a tizenkettedszer átépített belvárosi flaszteren flangáló városiaknak.