Objektív lengyel elemzés
Őszintén szólva utálok politikusokat elemezni, főleg dicsérni. Szerencsére Igor Janke levette rólam e feladatot, melyet már régen magamnak kellett volna megtennem. Ha a Fitch Ratings vagy valamelyik más elemző cég országértékelőjét kell véleményeznem, könnyen teszem. Szidhatom vagy dicsérhetem véleményük alapját, de azért mégiscsak övék a viszonyítási alap, melyhez én viszonyulhatok. Országunkról alkotott sorozatos negatív véleményekről is lehet véleményem. Budapesti szerzőik nagyjából ismertek, bár egyre kevésbé elismertek. Tudhatni, mely érdekcsoportok szóvivői. Angela Merkel zenei kampányának szóvivője szerint 6 szerzőről van szó. No comment, nincs megjegyzésem, mondhatni nem az én asztalom.
Arany János szerint „Kááár! Hess madár!”
No, akkor hol is az objektív vélemény? A Fitch Ratings és a többiek szava előbb-utóbb igaz. Főleg utóbb, de akkor legalább gazdasági vonatkozásban iránymutató. S úgy tűnik, tisztességesen araszolunk felfelé az európai szamárlétrán, lassanként jobb felfelé nézni, mint lefele.
Ortodox zsidó ismerősöm vagy két hete annyit mondott: Antiszemitizmus? Ugyan, menj már el Németországba vagy Franciaországba. No, ott majd találsz! Hasonlót mondott Köves Slomo, de az izraeli nagykövet is. Néha magam nem mondhatom ki, amit hiszek, mert azonnal a politikailag korrektség hiányával vádolnának, politikailag szerintem mérsékelten korrekt erők.
És meg kell jegyeznem, hogy vannak szerintem igen tisztességes emberek, akivel sarkosan különbözik a véleményünk. Így hát igazi szerencse, ha egy mértékadó kívülálló mond most véleményt.
Megragadom tehát a pillanatot, amikor a Magyar Nemzet hasábjain igen jelentős terjedelemben közöltek egy interjút Igor Janke neves lengyel újságíróval. Tudni lehet róla, hogy ő írt könyvet Orbánról, nem dicsérőt, de elemzőt. Most jelenik meg angol, kiegészített fordítása.
Igor Janke cikke és könyve komoly érték, független viszonyítási alap, mely kiragadja a magyar politikát a mindennapi vagdalkozások sűrűjéből.
Igor Janke kemény fiú. Véleménye van és jó elemző. Nem dicséri a magyar miniszterelnököt, hanem mikroszkóp alá helyezi tevékenységét. No Viktor, most kapaszkodj!
Még számomra is meglepő, milyen mélyrehatóan tárja fel az Orbán személyéhez szabott mechanizmusokat, a kancellária működését, és egyéb végrehajtó apparátusokat.
Régen tudom, hogy Orbán nem diktátor, de sokkal inkább felelős hajóskapitány, aki az ország gazdaságát kemény szirtekről vezette nyílt vizekre. Egyszer Kötcsén láttam még igazi „relax”-ban is két műanyag karosszékben ülve, fejéta konferenciasátorhoz tartva. No, ilyet egy diktátor nem tesz!
Igor Janke alapvető hasonlata Orbánról, a futballfanatikusról szól. Valamikor Orbán politikáját Robin Hoodéval hasonlították össze. Janke hasonlata sokkal jobb: a cselező csatár váratlan megoldásai.
Janke Orbán könyve igen kritikus, de igen pozitív végkicsengéssel, és egyben kritikai hangokkal is.
Orbánt Európa egyik legnagyobb politikusának tartja és dicséri váratlan megoldásai miatt.,Egyben bírálja – de éppen ezzel szakemberként nem értek egyet. Nevezetesen az orosz atomenergia egyezmény miatt. Fizikusként – bár nem vagyok atomenergiában jártas mérnök – annyit azért tudok, hogy a fűtőelemek cseréje mintegy másfél év, tehát egyik napról a másikra nem zárható le, mint a gáz. Orbán tehát nem új függőséget teremtett, hanem felszámolta a régi azonnalit és kötött helyette egy újat, lassabban és nehezebben bonthatót. Igen jó anyagi feltételekkel.
Igor Janke cikke és könyve komoly érték, független viszonyítási alap, mely kiragadja a magyar politikát a mindennapi vagdalkozások sűrűjéből és lehetővé teszi a dolgok reális megítélését.
Tiszta hang, ködösítések helyett.