A meditációtól jobbá válik az élet
Szeretek korán felkelni. Amikor még csak ébredezik a természet. Mert ilyenkor jönnek a jó gondolatok. A megvalósításra váró ötletek, vagy épp a kérdésemre épp passzoló válaszok. Ilyenkor kimenni a tópartra, vagy épp csak a kertbe, a legjobb ami történhet velem. Sokáig mérges voltam azért, hogy miért is kell nekem minden hajnalban ok nélkül felébredni, de most már tudom, hogy ez nem volt véletlen. Ugyanis kialakítottam egy szokást magamnak.
A reggeli menüm a következő: 5 körül ébredek, de legkésőbb fél 6-kor kelek ki az ágyból. Felöltözöm, és a reggeli gyors készülés után rögtön a tópart felé veszem az irányt. Három jó mély levegővétel után leülök, és meditálni kezdek. Először is próbálok nem gondolni semmire. Kitörlök mindent az agyamból. Az előző nap rossz élményeit, és az aznap félelmeit egyaránt. Mindent, ami nem szolgál engem. És mindent, ami nem enged lecsendesíteni. Csak ülök ott, néha érzem a szellő lágy simogatását, néha pedig a nap erős sugarait, vagy a vadkacsák óbégatását. De ennyi, semmi több nincs, ami elvonná a figyelmem.
Befelé fordulok, mert a célom az, hogy meghalljam a tudatalattim hangját. A saját hangomat, ami a nagy zűrzavarban, hangos hétköznapokban és ezer kattogó probléma között nem szokott felszínre kerülni. Ilyenkor, ha van kérdésem, akár arról, hogy merre menjek, vagy mit válasszak, hogyan tovább, akkor azokat felteszem. És várok. A válaszra.
Nem csak esélyt adok arra, hogy megkíméljem magam egy csomó rosszul sikeredett naptól, de még erőt is kapok minden reggel, és örömmel kelek ki az ágyból, mert tudom, ma is valami csoda vár rám!
De van, hogy csak élvezem a csendet, és azt, ahogy szépen lassan ürül ki az elmém és omlik le a fal a lelkem külső burka körül. Mert igen, ilyenkor jönnek a jó és hasznos, építő gondolatok. Ilyenkor jönnek azok az ötletek, amik mindig sikerrel kecsegtetnek. És ilyenkor hihetek biztosan az intő jelzésekben, a válaszokban. Ezeket csak ilyenkor tudom meghallani. Csodálatos érzés ez, bátran merem ajánlani mindenkinek, aki kicsit is szeretné tudatosan élni az életét, és nem csak sodródni azzal az árral, ami végül nem viszi sehová.
A meditáció és az elme „kitakarítása” az egyik legjobb (ha nem a legjobb) útja a tudatosodásnak, a lélek megismerésének, a nyugalom elérésének minden téren. Ki merem jelenteni, hogy nekem megváltoztatta az életemet, mert sok téren segített abban, hogy összeálljon a kép, vagy nyugalmat kölcsönzött olyan történésekhez is, amiknél a múltban ezt nehezen értem volna el.
Egy olyan nap, ami meditációval indul, sokkal jobb kedvvel tud folytatódni, arról nem is beszélve, hogy a természet, a vízpart olyan ajándékot ad még emellé, ami megéri azt, hogy 1 órával előbb keljünk ki az ágyból. Aki kipróbálja, azt fogja észrevenni, hogy sokkal könnyedebben megy el egy munkanap is, főként, hogy telis-tele lesz pozitív történésekkel. Ennek érdekében, ha tudom előre, hogy nehéz napom lesz, én még meg szoktam spékelni a meditáció végét azzal, hogy külön elhatározom (és kérem is), hogy jó és eredményes napom lesz, amit szeretnék, az mind sikerülni fog, úgy, ahogy azt elterveztem.
Mivel én hiszem azt, hogy amit el tudsz képzelni, azt meg is tudod valósítani, és a gondolatok egyébként is energiával telítődnek meg, ezért sokszor el is képzelem a napomat. Nem kell túl bonyolultra gondolni, van eleje, közepe és vége, a lényeg, hogy végig úgy képzelem el, hogy minden jól fog sikerülni, pont úgy, ahogy elterveztem, vagy még annál is jobban, és egy igazán sikeres és csodás napot fogok zárni. Pont olyat, amiért ma is érdemes volt felébredni.
Úgy gondolom, így érdemes élni, mert ezzel nem csak esélyt adok arra, hogy megkíméljem magam egy csomó rosszul sikeredett naptól, de még erőt is kapok minden reggel, és örömmel kelek ki az ágyból, mert tudom, ma is valami csoda vár rám!
D.O. Judith - LélekÁllomás
Itt tudsz még találkozni velem: www.lelekallomas.hu