Ha babát szeretnénk, akkor se felejtsük el, miért szeretkezünk!
Vannak, akik idővel elfelejtik, hogy miért is szerelmeskednek! Ha eljön az idő, hogy babát szeretnénk, nagyon fontos, hogy ne felejtsük el, miért is bújunk ágyba a férjünkkel, feleségünkkel! És erre legyen a válasz az, hogy szeretjük és kívánjuk egymást, nem pedig az, hogy kisbabát gyártunk!
Bármennyire is vágyunk már rá, akár kitölti a mindennapjainkat, hogy erről álmodozunk közösen, ez akkor is csak mellékes dolog lehet. Furán hangzik, de így van. Mert csak a szerelmes együttléteitek gyümölcseként foganhat meg az új élet, ez fordítva viszont nem igaz.
Nem lesztek egymásra kattanva attól, hogy babagyártásra adtátok a fejeteket. Viszont minél szerelmesebb szívvel bújtok ágyba, annál előbb megfoganhat az a pici élet, aki csak a Ti szerelmetekért cserébe jön a világra.
A görcsösség idővel elfojtja a szerelmet, és végül a vágyat is. Ekkor pedig már csak a kötelező baba projekt marad, ami nem fogja meghozni a várva várt áldást, mert egyetlen apró lélek sem szeretne szeretethiányban megfoganni.
Aki már régóta szeretne babát, az pontosan tudja, milyen az, amikor óramű pontossággal kell(!) szexelni, meghatározott pozícióban, mert persze az sem mindegy, ha ki akarjuk használni a gravitáció adta előnyöket, aztán gyertyaállásban várni, hogy a negyed óra elteljen, miközben arra gondolunk, hogy na most, most biztos minden klappol, aztán a "nem-várt" napjáig minden percben keresni a jeleket, ami arra utalhat, hogy valóban összejött.
A görcsösség idővel elfojtja a szerelmet, és végül a vágyat is.
És igen, nem hiába írtam azt, hogy "szexelni", mert ebben szerintem mindenki érzi, hogy semmi szerelem nincsen, csak és kizárólag a száraz igazság: gyereket akarunk és méghozzá minél gyorsabban és egyszerűbben, lehetőleg most azonnal!
Gondoljunk csak bele, melyik lélek szeretne egy ilyen lelketlen környezetbe jönni? Nem hiába vannak ám olyan esetek, amikor az orvosok szerinti lehetetlen időpontban fogan meg egy kisbaba. Akkor érezte azt a szerelmet a szülei között, amit érdemesnek tartott arra, hogy elinduljon az úton. És ez általában érdekes módon nem függ össze az előre kiszámolt középidővel...
El kell fogadni azt, hogy nem a cél a fontos, hanem az indok! Vagyis nem a gyermekáldásra mint célunkra kell összpontosítani, hanem az egymás iránt érzett szerelmünkre mint indokra, amiért ágyba bújunk, mert szeretnénk a vágyunkat kielégíteni. Ha ezt meg tudjuk tartani, akkor nyerő helyzetbe kerülünk!
De hogy lehet a görcsösséget feloldani, ezt kérdezi minden nő magától? Nem könnyű ez, ha már hónapok, vagy évek óta minden hónap minden napján csak erre tudunk gondolni, és arra, hogy mi van, ha... Mi van, ha nem jön el soha az áldott állapot, mi van, ha ez tönkre teszi majd a házasságot, a szerelmet és megszűnik létezni az a csodás harmónia, amit megteremtettünk magunk között?
Erre csak egy megoldás van, mégpedig az, hogy ő ne tudja. Életünk férfijával ne osszuk meg azokat az információkat, amelyből kiderül, hogy a hónap mely napjain kell maximálisan teljesítenie, mert ez oda vezethet, hogy végül majd egyik nap sem lesz kedve, ereje, idegzete hozzá.
Nem a gyermekáldásra mint célunkra kell összpontosítani, hanem az egymás iránt érzett szerelmünkre...
Valljuk be őszintén, rajtunk, nőkön nem igen fedezhető fel, ha nem vagyunk épp ráhangolva az együttlétre. A pasikon viszont rögtön látszik. Ezért itt van a kulcsa mindennek! Nem kell tudnia, hogy mikor várható a peteérés, nem kell tudnia, hogy melyik napokon várjuk epekedve az ovulációs teszt két csíkját, és az sem biztos, hogy segít, ha minden este arról beszélünk, milyen jó lenne, ha pont ebben a hónapban foganna meg a várva várt csöppség.
Persze álmodozni szabad róla, sőt kell is, de ne adjunk számára határidőt. Ne mondjuk, hogy na, majd ebben a hónapban, vagy a mai napon össze kell jönnie, mert ez visszaveti nem csak a férfi lelkét, de a leszülető életet is. Bízzuk rá magunkat az univerzum erejére, a leendő kisbabánk akaratára, és a férjünk iránt érzett imádatra. Bízzunk abban az erőben, ami oda vonzott minket a férjünkhöz, feleségünkhöz annak idején, és higgyünk abban, hogy a mi szerelmünk készen áll az új családtag érkezésére.
Higgyünk abban, hogy az a kis élet már elkezdődött valahol, és alig várja, hogy kiválaszthasson minket a szüleinek, amint visszatértünk a régi kerékvágásba és újra eszünkbe jut, hogy miért is szeretkezünk. És ami a legfontosabb, hogy soha ne adjuk fel a reményt, mert a hit mindennél erősebb "ragasztószalag", ami magához vonzza a vágyunk "tárgyát", előbb, vagy utóbb...
D.O. Judith – LélekÁllomás
Itt tudsz még több cikket olvasni tőlem: www.lelekallomas.hu