Belül a drótkerítésen
Nem hiszem, hogy egyedül lennék azzal a véleményemmel, hogy a drótkerítés terve a szerb határra igencsak sok kérdést vet fel, pro és kontra.
Igaz, a világ tele van határzárakkal. Van szögesdrót Mexikó és az USA, Palesztina és Izrael között, de a bolgár-török vagy spanyol-marokkói határon is. Mi, magyarok alapjaiban kerítésellenesek vagyunk. Elsőként lázadtunk fel az országot Európától elválasztó szögesdrót ellen. Ezért mi vagyunk azok, akik soha nem építhetnének ilyet a határainkra. Drukkolok is annak, hogy ez a terv lekerüljön a napirendről.
Egyetértek ellenben azzal – és ez már a másik nézőpont –, hogy a menekültkérdés élő probléma ma Magyarországon. Amikor miniszterelnökünk igen határozottan felhívta erre Európa és a világ figyelmét, csak a szokásos „lám-lám” jött. Hogy Orbán Viktor megint valamiről el akarja terelni a figyelmet. A kormány levélben kérte a véleményünket a bevándorlásról, plakátokkal hívta fel a figyelmet a jelenségre. Ettől megint felsikított Európa liberális balszárnya. Ez borzasztó, ez idegenellenesség, gyűlöletre uszítás. Összeült az Európai Parlament is. Pechjükre nem volt rest, és ismét elment az ülésre Orbán Viktor. Keményen eligazította a magyarországi helyzetről az Ujhelyi vagy Niedermüller szinten felkészült képviselőket. Szocialistáink, dékásaink tovább támadták itthon a kormányt. Hogy Magyarországra érkezik Európában a legtöbb menekült, az nem érdekli őket.
Akkor pedig itt állunk egy minimum Kaposvár nagyságú, kultúránkat, nyelvünket nem ismerő, vallásukban, szokásaikban merőben más néptömeggel, amelynek naponta enni kell adni...
A szögesdrót bejelentése hozott új helyzetet. Egyszerre minden értelmes és érdeklődő ember elkezdte figyelni a számokat, és a magyar–szerb zöldhatáron nap mint nap történteket. Megszólalt a szerb kormány is. Ők eddig majdnem kárörvendve figyelték, hogy a koszovóiak átvonulnak Szerbián, át a magyar határon. Csak az EU tesz még mindig úgy, hogy nem tud semmit. A külügyminiszterek között is csak a Földközi-tengeri probléma volt a probléma. A magyar helyzetről Szijjártón kívül egy szót sem szólt senki.
Ha tehát innen nézzük, máris más megvilágításba kerül a határzár gondolata. Ha a szerb határon nem jöhetnek, majd jönnek Románia és Horvátország felől – mondják a mindenhez értők. Csakhogy Románia is, Horvátország is uniós ország, a problémát nem rázhatják úgy le, mint a szerbek. Németországban, Ausztriában pedig már nagy teher a tömegével érkezett menekültek segélyezése. Repülőgépeken, buszokkal akarják visszahozni hozzánk ezeket a szegény embereket. Akkor pedig itt állunk egy minimum Kaposvár nagyságú, kultúránkat, nyelvünket nem ismerő, vallásukban, szokásaikban merőben más néptömeggel, amelynek naponta enni kell adni. Mert a menekülők – ugyan a jogállásuk különböző, de mégiscsak valakik vagy valami elől menekülnek –, emberek. Gyerekek, asszonyok, férfiak. És már belül lesznek a drótkerítésen.
Ha lesz kerítés. Nagyon remélem, hogy nem kerül sor a megépítésére. Mert belülről sem jó ilyesmit nézni. Aki még látta a szocializmus egyik szégyenét, a határ menti szögesdrótkerítést, az tudja, hogy miről is beszélek.