Mi kell a nőnek? És mi a férfinak?
Elgondolkodtam… Vajon ugyanarra van szüksége egy nőnek a kapcsolat elején, mint például 15 év házasság után? És a férfiak hogy állnak ezzel a kérdéssel? Van különbség abban, hogy mit akarunk akkor, amikor még dúl a szerelem, és akkor amikor már – jobb esetben – „csak” szeretet van a férfi és nő között? Az udvarlás hevében ugyanazokra vágyunk, mint 3 gyerek mellett? Csupán bizonyos idő után a megszokás vezet minket oda, hogy már nem találjuk elég érdekesnek a párunkat ahhoz, hogy megadjuk neki azt, amire vágyik? Egyáltalán, tudjuk, mire vágyik? Minden nő és minden férfi ugyanarra vágyik? Vagy vannak különbségek és a kapcsolat eleje való arra, hogy mindezt felfedezzük a másikban?
A nők bonyolult, ám mégis végtelenül egyszerű lények. Csupán igazi szeretetre van szükségük ahhoz, hogy boldogok legyenek. És ha a nő boldog, akkor a férfi is az, ez tény.
A nőnek egyértelműen szeretetre van szüksége. De nem akármilyen szeretetre, hanem szenvedéllyel teli, igazi szeretetet akar a férfitól. Igazi ölelést, igazi csókokat! Törődésre is vágyik, de amire egész életében szüksége van ahhoz, hogy boldog legyen, az a tiszta, szenvedélyes szeretet. Nem szavakba öntött, és nem a szeretsz engem? kérdésre válaszolt persze, vagy a szeretlekre válaszolt én is Téged szavak. Még nem is a szeretkezés közbeni mondatok (bár azok sem elhanyagolhatóak a lelkében). Hanem azok a mozdulatok, érintések, apró figyelmességek, vagy csak egy szimpla vágyakozó szempár, amelyekről süt a szenvedély. Hogy a férfi őt akarja, hogy Rá vágyik, csakis ő rá.
Egy nőnek bearanyozza a napját két apró kis szó, amikor a munkába menetre készülődés közben a férfi megáll egy pillanatra, és annyit mond, gyönyörű vagy. Ezek a pillanatok azok, ami egy nőt éltet.
Ehhez kellenek a romantikus alkalmak, amelyek felidézik azokat az időszakokat, amelyek a kapcsolatok elejét fémjelzik – sajnos általában csak azt –, és ezek a randevúk. Amikor a férfi minden figyelme a nőre irányul. Azok az alkalmak, amikor mindkét nem a legjobb oldalát mutatja a másiknak, és ezt egy csöppet sem rossz értelemben. Ez csupán azt jelenti, hogy picit kilépünk arra a pár órára a hétköznapi szürke lényünkből, és felvesszük az ünneplős ruhánkat, lelkünket és testünket is ünnepi díszbe öltöztetjük. Mert melyik nő ne örülne annak, ha csinosan felöltözhet a férfi kedvéért, amiért ő megtiszteli azzal, hogy őt választja arra az estére?
Akármennyi évet is tapostak már ki együtt, arra az estére ő a szíve választottja, az ő egyetlen szerelme, akit meg kell hódítania arra a pár órára.
Ezzel szemben mi kell a férfiaknak?
Bár vágynak ők is a szeretetre, a törődésre, azonban csupán ettől nem lesznek kicsattanóan boldogok, maximum azt érhetjük el vele, hogy elkényelmesedve, és feltehetően éhesen várják a vacsorát minden este. A boldogságukhoz, a fantáziájuk boldogságához – ami élteti a férfiakat – egy dologra van nagyon szükségük, és mondjuk ki bátran, az pedig a szex. A változatos, szenvedélyes, gyönyörködtető szeretkezések, a pajzán játékok, vagy épp a kalandos, néhol romantikus szerelmeskedések. Hisz tudjuk, a férfiakat nem a szimplán házias és nem is a tisztaságmániás nők szokták tudni megtartani, mert minden tévhittel ellentétben, a férfiakhoz nem a gyomrukon át vezet az út, hanem egy arasszal lejjebb. Emellett persze attól még a konyhatündér, az édesanya és a lelki tanácsadó szerepét is megfelelően kell játszanunk, de úgy gondolom, ezek a szerepek mind jól állnak nekünk.
Ezek alapján a férfi és a nő közötti különbség talán abban fedezhető fel, hogy attól még, hogy a nők bár vágynak a szexre, és főleg arra, hogy érezzék, lássák, a férfi vágyódik utánuk, ha nincsenek szeretve igazán, akkor lehet a férfi akármilyen lepedőakrobata, egy nő szívét sosem fogja tudni megtartani egy életre. Talán csak pár évre. De kinek célja ez? A férfiak azonban ennek a fordítottját élik. Szükségük van a szeretetre, és néha még a babusgatásra is, azonban mit ér a szimpla szeretet számukra, ha nem érezhetik férfinak magukat az ágyban? Nem elég nekik tudni, hogy a nő szívét megszerezték, azt kell érezniük, hogy ők, kizárólag ők a legjobbak e téren. Ezt a boldogságtudatot pedig a nők ugyanannyira elveszik a kelletlen szeretkezésekkel, mint a férfiak a másik nem felé válaszolt „persze”, vagy „én is Téged” szavakkal. Vagyis a szenvedélyes szeretkezések nem léte a férfiaknál egyenlő a romantikus randevúk nem létével a nőknél.
És ez egy ördögi kör. Ha a nő nem kap elég szeretetet, romantikát, hajlamos azt érezni, hogy „csak arra kell”. Ezáltal képes bezárkózni a lelke annyira, hogy nem adja meg a férfinak azt, amire vágyik. És ha egy férfi nem érezheti, hogy férfi a nő előtt, akkor sajnos ő is bezárkózik a saját kis várába, mert inkább elnyomja az érzéseit, csak hogy ne kelljen megkockáztatnia a visszautasítást.
Pedig egyetlen eredményre vezető út van, ha a férfi kinyitja a szívét és megadja azt, amire a nő vágyik, mert akkor ő boldogan omlik a karjaiba.
Ezért igaz az, hogy ha a nő boldog, akkor a férfi is az. Mert ebben a helyzetben is a férfi irányít, csak és kizárólag ő kezdeményezheti a boldogságot. Feltéve persze, hogy ehhez elég erős tud lenni.
D.O. Judith – LélekÁllomás
Itt tudsz még több cikket olvasni az írótól: www.lelekallomas.hu