Megtalálni
Lelkünk mélyén mindannyian keresünk valamit, vágyunk valamire. Esetenként csak egy jó szóra, egy baráti beszélgetésre, máskor szeretetre, gyógyulásra, csodára. Néha szavakba öntjük vágyainkat, néha elfojtjuk magunkban. Van, hogy bevalljuk, esetenként letagadjuk őket. A vágyak azonban itt élnek bennünk, és ez alighanem jól is van így.
Amire nagyon vágyunk, az előbb utóbb bekövetkezik, az sokszor itt is van már körülöttünk, csak nem látjuk. Nyissuk ki szemünket, és vegyük észre. Találjuk meg önmagunkban, és találjuk meg a világban.
Nézzünk szét, és próbáljuk megtalálni… mert ott van.
Ott van a képeken, diszkréten megbújva az események hátterében.
Ott van az elhangzott szavak mögött, ha jól figyelsz, rajtakapod…
Ott van a fák között kivillanó fényben, a felhők között lemenő napsugárban.
Ott van a telihold fényében, és a csillagok üzenetében.
Ott van a mindennapjaidban, az utcán szembejövő emberek között.
Ott van a szökőkút vízsugarában, az esőcseppekben, a folyó sodrásában.
Ott van a vízparton, és ott van az erdő mélyén is.
Ott van a magányos padon, de ott van a tömegben is.
Ott van a csengő hangjában, és a rádióban megszólaló dalban.
Ott van a bejárati ajtó túloldalán, sziluettje átsejlik a tejüvegen, de ott van a szobában is.
Ott van az elkapott tekintetekben, a mosolyokban.
Ott van az örömteli, boldog pillanatokban.
Ott van a tükörképedben, mert ott van benned is.
Ott van a lelkedben. A legmélyén...
…és jó, hogy ott van, csak merd megtalálni.