No, most kapaszkodj magyar!
Forr Európa, nézetek csapnak keményen össze, s aligha kétséges, hogy a jövőt meghatározó alapvető kérdésben. Bevándorlók eddig is voltak. Angliában először főleg a brit gyarmati birodalom után laza szövetségre lépett államok áttelepülőiből. Franciaország gyarmatairól szintén milliónyian települtek át, így Párizs és a nagyobb városok kavalkádjában számtalan a színes bőrű. Németországban a 60-70-es évek vendégmunkásai telepedtek le, döntően törökök, számarányuk mintegy 5-6%.
Elég sokat kószáltam Nyugat-Európában, részben magánemberként, de főleg szakmámból kifolyólag. Ráadásul kultúrközi kommunikációt tanultam. Kiképző csoportunkban 27 tag 11 nemzetből származott. Volt svájci arab, Marokkóban élt zsidó, francia Algériából. Egy másik francia évfolyamtársunk néger gyermekek közt nőtt fel, és mindig rácsodálkozott, hogy ő belül néger, kívül meg fehér.
Évekig minden évben résztvevő voltam egy 250-300 fős 9 napos multikulturális találkozón, megismerhettem tehát ellentéteket, konfliktusokat és ezek helyretételét szakmai eszközökkel.
Egyetemista koromban egyik legjobb barátom a csokoládé színű guineai szobatársam volt, jó matematikus, igazi ember. Magyar feleségétől különleges intelligenciájú gyermekük született. Négy évtizede nem láttam őket, igazán örülnék egy találkozásnak. Kollégiumi társam, másik barátom vietnami volt, ő is fizikus szakon tanult. Diploma után egyszer találkoztam vele. Volt igen szép indonéz leány barátunk, ki évekig élt Budapesten. Ma is van jó ismerősöm, ki ébenfa fekete és számtalan népdalt tud magyarul. A televíziók könnyűzenei tehetséggondozóin is jó néhány színes bőrű, magát magyarnak valló ember található, de vízilabda válogatott sztár leánya is csokoládé színű.
Szerintem a magyar emberek többsége barátságos és befogadó, szereti az idegeneket, elsősorban vendégként. De a környező falvakban letelepedő németeket és hollandokat sem hallottam panaszkodni bármiféle idegenellenességről. Nágocson három angol házaspár lakik, ki egész évben, ki tavasztól-őszig, ki visszatérően. Jól érzik magukat.
Szakmai meggyőződésem, hogy ez az özönvízszerű bevándorlási hullám tartósan megterhelné nemcsak országunkat, de egész Európát is súlyos mértékben károsítaná.
Igaz, Magyarországon négyévente a sajtó kampányszerűen beszél idegengyűlöletről, rasszizmusról, sőt nácizmusról. Szinte mindig a választás előtt. Hadd ne magyarázzam az okát!
De azért a befogadásnak is van határa!
Képzeljék el, hogy valamelyik szegény alföldi településről vagy az egykor összedőlt iparvidékek körzetéből elindul az ott élők szegényebb, nehéz sorsú és rossz esélyű rétege Nyugat-Magyarország felé. Mondjuk egy 2000 fős faluból 20%, tehát 400 fő. Aztán talál egy számára kedvező, mondjuk 1000 fős somogyi települést, s az ott lévő üres házakba beköltözik. 40% idegen, szegény és gyakran alulszocializált ember. Micsoda balhé és belháború lenne ebből! (Volt is gyűlölet a Rákosi idők átköltözetései után.) Pedig ők még azonos nyelvűek is és részben közös a kultúra, a terepismeret stb.
Szakmai meggyőződésem, hogy ez az özönvízszerű bevándorlási hullám tartósan megterhelné nemcsak országunkat, de egész Európát is súlyos mértékben károsítaná. Nagy valószínűséggel végleges és végletes károkat okozna nemzetünk kultúrájában és gazdaságában.
Most, mikor nagy nehezen kezdünk kissé talpra állni, vállaljuk fel az idegen terhet? Orbán már megint szembeszállt a nyugati véleményekkel! S láss csodát, sorra csatlakoznak ehhez a szomszédos államok, immár nyugatról is! Különben is, ha Európa beenged 10 millió rászorulót, jövőre 30 millió jön, aztán több százmillió.
A lehetőség igényt teremt! Ez teljesen ön- és Európa-gyilkos politika!
Azzal egyetértek, hogy segíteni kell, gyorsan és nagy léptékben! Nemcsak humanitárius, de geopolitikai okokból is. Ez Európa érdeke. De erre nem megoldás a bevándorlás ilyen mértékű megengedése. A rászorulók saját hazájában kell segíteni és rendet teremteni!
De ki fizeti a révészt ? Hiszen ezek hatalmas összegek. Igen, de három évszázad során mekkora összegeket kerestek érdekcsoportok és klánok?! A gyarmatosító országok meggazdagodása a gyarmatosított országokból származik! S ezen összegek jelentős mértékben szűk érdekcsoportok és klánok kezébe került. Állítólag a száz leggazdagabb ember a világ gazdagságának felét birtokolja (vagy bitorolja).
Itt valóban véres komolyan vetődik fel a kérdés: ki fizesse a révészt? Az bizton állítható: Magyarország soha sem tartozott a gyarmatosító országok közé.
Ismét, sokadszor mi fizessünk?