Take it easy!
Fontos, hogy az életet könnyedén vegyük! Mit is értek ez alatt? Sajnos hajlamosak vagyunk arra, hogy valaki vagy valami mást okoljunk a velünk megtörténtekért, sőt sokszor még a pozitív történéseknek is csak a negatív oldalát vesszük észre.
Pedig mennyivel könnyebb lenne mindig pozitív gondolatokkal végig vinni egy napot, vagy nem?
Ha belegondolok abba, hogy mennyire igaz az a mondás, hogy minden rosszban van valami jó, és hogy minden okkal történik. Aki ezt felismeri, megtanulja lazán venni az életet, mert rájön arra, hogy minden úgy van jól, ahogy van! Többé nem tépi a haját, ha valami számára rossz dolog történik, hanem inkább azon töri a fejét, hogy vajon mi lehet e mögött a pozitív. Miért is történt ez velem? Mert ha minden okkal történik, és nem hiába, akkor bizony nincs olyan, hogy negatív történés, és nem létezik az sem, hogy ha én másképp csináltam volna valamit, akkor ez nem történik meg.
Az életet csak egy fajta módon lehet könnyedén venni.
Vegyünk egy nagyon egyszerű példát. Ha sétálok az utcán és letörik az egyik cipőm sarka, akkor két dolgot tehetek. Például ordíthatok a „fájdalomtól” és szidhatom a cipőkészítő édesanyját, miközben azt kérdezgetem magamtól, hogy miért éppen velem történik mindez. Ott állhatok a járda közepén, megbénulva a tehetetlenségtől és a dühtől, aminek következtében az ég világon semmi nem fog történni, maximum felmegy a vérnyomásom és gutaütést kapok, de a helyzeten ez mit sem változtat.
Nem jobb mosolyogva átélni azokat a szerencsétlen helyzeteket, amiken úgysem tudunk változtatni?
Én azt vallom egyébként is, hogy probléma nincsen, csak megoldandó feladat. Eszerint - a példánál maradva - a „rinyálással” megoldottam a helyzetet? Nem. Tudok vele változtatni bármit is azon a problémán, ami épp megoldásra vár? Nem. Akkor? Megéri érte a szívinfarktus? Szerintem nem. Szóval, a másik lehetőségem, hogy felteszem magamnak a kérdést – még a gutaütés előtt – hogy ez a legnagyobb kár, ami érhetett ma? Ez tényleg olyan nagy gond, hogy megéri érte magamat az őrületbe kergetni? Egyáltalán, megéri elrontani miatta a napomat? Nem lehet, hogy alakulhatott volna rosszabbul is, és ha így nézzük, akkor ez még mindig a kisebbik rossz? Tudom, ez egy kicsit nyakatekert mondat, de ha belegondolunk a járdán álldogálva abba, hogy jó-jó, ez történt, de mennyivel rosszabbul is járhattam volna, ha elesek és eltöröm a lábam?! Vagy lehet, hogy nem hiába állított meg pár percre az „angyalom”?
Szóval ha ezekbe belegondolunk ott, amikor épp életünk egyik „legnagyobb” stresszén próbáljuk átsegíteni magunkat, hát bizony mindjárt könnyebben adjuk át magunkat a problémának, ha azt érezzük, hogy ez csak a kisebbik rossz, lehetne rosszabb is…!
Ennek hatására akár megtehetjük azt is, hogy legyintünk, és letörjük a másik cipő sarkát is, hogy könnyebben lépkedjünk hazafelé, vagy lehetünk még őrültebbek és mezítláb folytatjuk utunkat egy szembe jövő cipőboltig. Miért ne? Végül is mi döntjük el, hogy jól vagy épp rosszul éljük meg a napjainkat. Nem jobb mosolyogva átélni azokat a szerencsétlen helyzeteket, amiken úgysem tudunk változtatni? És ha nem tudunk, akkor magát a problémát nézve nem tök mindegy, hogy savanyú vagy épp mosolygó arccal tűrjük? Akkor miért választanánk a rossz közérzetet, hisz épp elég a problémának álcázott megoldásra váró feladatunk aktuálisan, nem igaz?
D.O. Judith – LélekÁllomás
Itt tudsz még több cikket olvasni az írótól: www.lelekallomas.hu