A beszéd
A héten beszédet mondott a miniszterelnök. Erről fogok ma írni. Mivel nem szeretnék elfogult lenni, ezért a beszédet se meg nem hallgattam, se az írott változatát el nem olvastam, sőt semmilyen a beszéddel kapcsolatos tudósítást, elemzést nem hallottam, nem olvastam. Így próbálom pártatlanul elemezni és mindenki számára nyilvánvalóvá tenni a beszéd erényeit és gyengéit.
Persze prekoncepcióm, mint mindennel, ezzel kapcsolatban is van. Úgy gondolom, a miniszterelnök a kormányzásról és annak eredményeiről, és talán a nehézségeiről is beszélt. Ezt néhány előző miniszterelnök és az ő munkássága nyomán gondolom.
Itt álljunk meg egy pillanatra! Beszélhet-e valaki olyasmiről, ami a valóság része, anélkül, hogy a valóságot, mely beszéde témájának részhalmaza, nem ismeri, illetve csak korlátoltan ismerheti? Mert vannak ennek a valóságnak olyan részletei, amit én is, ő is ismer, ám bizonyosan vannak, amiket csak én ismerek, és vannak olyanok is, amiket ő ismer, én nem.
Amennyiben mindezt az összes honi polgártársunkra kiterjesztjük, akkor megállapíthatjuk, hogy lehetséges ugyan, hogy a miniszterelnök a többségnél jóval nagyobb rálátással rendelkezik a magyar valóságra, ám ez a nagyobb is csak apró szeletkéje annak a 10 milliónyi valósághalmaznak, melynek metszete is túl nagy információtömeg egy ember számára.
Gondolhatjuk, jó lenne, ha ezek a valóságok mégis csak összegződnének valahol. Elvileg a különböző intézmények, mint afféle lencsék, tükrök arra vannak, hogy ezeket az információkat összegyűjtsék, ám az interferencia, mely igazából fizikai törvény, itt is működik, és míg bizonyos dolgokat felerősít, másokat kiolt az egyesülés.
Abban is biztos vagyok, hogy a miniszterelnök hívei dicsérik, és jónak tartják, míg ellenfelei bizonyosan bírálják, és lehúzzák a beszédet. Arról azonban elfeledkeznek, hogy ők maguk is csak töredékét ismerik annak, amiről a miniszterelnök beszél, tehát dicséretük vagy kritikájuk is csupán a helyi interferenciák működésének következménye.
Gondolhatjuk, jó lenne, ha ezek a valóságok mégis csak összegződnének valahol.
Amennyiben prekoncepcióm megáll és a miniszterelnök beszélt a kormányzásról is, akkor, itt most mindenkiben tudatosítanám, hogy olyan, hogy jó kormányzás nincs. Nincs és kész. Vannak viszont rossz és kevésbé rossz kormányzások, ám ezek egyike sem alkalmas arra, hogy a többség számára minden területen jót hozzon. Ám arra képes lehet, hogy ennek illúzióját keltse. Mert a kormányzás minőségét nagyban befolyásolják az előzmények, a pillanatnyi világgazdasági és politikai helyzet, valamint az aktuális lobbi erők. Tehát a jó és a rossz kormányzás is csak illúzió, mely illúzió bármelyik kombinációból létrejöhet, sőt gyakori, hogy ugyanannak a kombinációnak egyéb körülmények hatására más illúziója keletkezik.
Mindezek ismeretében feltehetjük a kérdést: beszéljen-e a miniszterelnök a kormányzásról? A válasz: mindenképpen, hiszen így alkalmat ad híveinek, hogy bólogassanak, és ellenfeleinek, hogy hevesen ellenkezzenek, akiket meg nem érdekel, azoknak meg arra, hogy rá se bagózzanak. A reakciókból láthatjuk, hogy mindhárom hozzáállás jó, mert a bólogatók is boldognak látszanak a bólogatástól, miként az ellenkezők is az ellenkezéstől, a rá se bagózók pedig alapból függetlenítik magukat mindettől.
Már e fentiek is megérnek évi egy, vagy akár több beszédet is.
Azonban az, hogy én erről ennyit, és ilyet írtam, messzemenően igazolja a miniszterelnöki beszédek meglétének fontosságát a közéletben.