Hangulatok
Érző lényekként születünk, és többnyire meg tudjuk állapítani magunkról, hogy jó vagy rossz a hangulatunk...
Van, akinek a reggeli ébredésétől függ a hangulata, másoknak a csillagok és a bolygók állásától, az időjárástól, vagy esetleg a dolgokhoz való pozitív-, vagy negatív hozzáállásuktól. Vannak azonban olyan helyek, amelyek nagymértékben kihatnak a hangulatunkra, ahol felvidulunk, megnyugszunk, jól érezzük magunkat.
Az erdő – szeretek az erdőben kószálni. Számomra a nyugodt, kiegyensúlyozott hangulatot adja. Az öreg fák megosztják velünk energiájukat, védelmezően tárják szét ágas bogas karjaikat, és a legcsekélyebb légmozgásra is kedvesen integetnek leveleikkel. Ha az erdőben magasba emelem a tekintetemet, látom, hogy itt-ott beengedik a napsugarakat is. A lombok között bevillanó fénycsóvák fényszigeteket alkotnak az erdő talaját fedő száraz levelek és a kevés fényigényű aljnövényzet között. Eső után az avarból kikandikáló gombák sokasága örvendeztet meg. Ilyenkor a levegő is megtelik gombaillattal. Csodálatos.
A vizek – egy tükörsima tó vize, az őt körülövező nádassal is nagyon hangulatos tud lenni. A vízen tükröződik a kék ég, a tó felszínén néha csobbanással kiugrik egy-egy hal, kacsák úsznak, a parti nádas pedig tele van madarakkal. Ha eléggé lecsendesedünk, előjönnek, és néha csodálatos füttykoncertet adnak elő. Egy gyorsfolyású hegyi patak a hajnali frissesség hangulatát idézi. A tenger megint más hangulatot ad. Sós illatával megtölti a tüdőm, kitisztítja a légutakat, és meggyógyítja torokfájásomat. Végtelen kékje pedig a vidámságot, a pihenést, a nyarat – és valamiért kicsit a gyermekkorom hangulatát idézi fel.
Egy padnak is lehet hangulata. Árnyas fák között magányos pad nyugodt hangulatot idéz elő, és olvasásra csábít. Játszótér melletti pad pedig gyerekzsivajt, vidám hangulatot jelent.
A szőlőhegy hangulata a vidámsággal, kikapcsolódással, finom borokkal függ össze. Egy borospince pókhálós régi tárgyakkal, állandó nyirkos hűvös levegőjével, sötét mélyében sejlő borral teli hordóival szintén páratlan hangulatot idéz.
Tulajdonképpen minden helynek megvan a maga különleges hangulata, csak meg kell állni, szétnézni, és észrevenni…
A falu, ahol élek, számomra szintén egy kellemes hangulatot árasztó hely. Faluhelyen az emberek ismerik egymást, az utcán mindenki köszön mindenkinek, a rendezvényeken mindenkit ismerek, és már ettől is kellemes, családias a hangulat. A házak körül, és az ablakokban virágok nyílnak, az árok partján fű zöldell. Egyes udvarokban tyúkok kapirgálnak, a kerítés mögött ismerős kutyák üdvözölnek vakkantással, vagy farkát csóválva. Ez adja a falu hangulatát.
Városi hangulat – a hozzánk legközelebbi város Kaposvár. A főutcáján mindenkor szívesen megyek végig, mert ott mindig tetszik a hangulat. Szeretem akkor is, amikor kihalt, a kedves köztéri szobraival, a szökőkutakkal, és a csodálatos hangulatot árasztó régi épületeivel. Amikor viszont tele van élettel, mint például most, a Rippl-Rónai fesztivál idején, akkor pedig egyenesen elvarázsol a hangulata. A szebbnél szebb festmények, a kézműves sátorokban kínált kedves tárgyak, mosolygó fakanalak, textil, bőr, fa, és kerámia csodák, varázslatos ékszerek, különleges mézek, enni- és innivalók között sétáló, nézelődő, vásárolgató emberek vidám zsibongó hangulata is élvezetes. Este pedig a színpadé lesz a főszerep, és az megint egy más hangulat. Mindet szeretem.
A hangulatos helyeket sorolhatnám a végtelenségig, mert tulajdonképpen minden helynek megvan a maga különleges hangulata, csak meg kell állni, szétnézni, és észrevenni…