Érvek a halálbüntetés mellett és ellen
Egy kaposvári trafikos lány meggyilkolása óriási politikai hullámokat kavart még Brüsszelben és Strasbourgban, az Európai Parlamentben is. Orbán Viktor miniszterelnök első reakciója a gyilkosság után az volt, hogy „napirenden kell tartani a halálbüntetés kérdését”. Hogy pontosan értsük, ez a kijelentés nem a halálbüntetés bevezetésére tett kezdeményezés, hanem javaslat egy vitára. És valóban, ebből hatalmas vita európai keletkezett. Az persze hasznos, ha Európa hangosan gondolkodik, vitatkozik, hiszen az értékek így szoktak kitisztulni a vitatkozók fejében.
E vitához magam néhány érvvel és ellenérvvel szeretnék hozzájárulni.
A trafikos lány meggyilkolása mellett még egy gyomorforgatóan súlyos eset történt Kaposvár környékén, mikor vagy két évvel ezelőtt a kis Szita Bencét gyilkoltatta meg mostohaanyja. A gyermeket extrémen bestiális módon ölték meg, ásóval verve agyon.
Ha halálbüntetés jogosságáról vitatkozunk, e két eset azt hiszem, jogossá teszi a vitát. De haszonvágyból, előre kitervelt módon, gyakran különösen kis értékért is hány és hány idős embert kínoztak és vertek agyon az elmúlt évtizedekben az országban.
Mindezek a történetek és érvek a halálbüntetés mellett szólnak.
Nincs egyértelmű válaszom halálbüntetés ügyében, de biztos, hogy ellene fogok szavazni. Egyszerűen látom a végzetes tévedések lehetőségét, s nem látom az elrettentő erőt.
De nézzük az érem másik oldalát!
Móron mintegy 10 évvel ezelőtt egy bankrablásnál nyilvánvalóan előre kitervelt módon egyszerűen lemészárolták a bankfiókban lévő valamennyi banki alkalmazottat. Aztán elítéltek tettesként két ismert bűnözőt, kikről végül 3 évvel később kiderült, hogy ebben az ügyben nem is érintettek.
Képzeljék el, ha akkor van halálbüntetés, aligha kerülték volna el a kivégzést! Vajon mit érzett volna azután a bíró, hogy ítélete alapján olyanokat végeztek ki, akik nem a valódi tettesek?
Az 1956. október végi forradalom neve máig fényesen csillog a világtörténelemben. Idehaza mégis sortüzek és 350 kivégzett követte. Vajon a sortüzek elrendelői vagy maga Kádár halálos ítéletet érdemelt volna? A halottak számát tekintve biztos. És itt megfontolandó, hogy népirtás, súlyos terrorcselekmények esetén kijár-e a halál?
Az ilyen kérdéseket jogtudósok, filozófusok és teológusok szokták megvitatni. Én a pszichológia és logika oldaláról szólhatok hozzá a vitához. Hadd tegyek egy gondolatkísérletet. Ha száz tényleges életfogytiglanira ítélt személynek lehetővé tennék, hogy az tényleges életfogytiglan helyett önként válassza a halált, vajon hányan választanák azt? Hát nem jobb, mint az évtizedes sínylődés?
Meggyőződésem, hogy miniszterelnökünk egy bamba és gyakran rosszul cselekvő Európában jókor kiáltott nagyot a halálbüntetés és a migráció kérdésében.
Még éve sincs, hogy a Hummeres gyilkos, a fiatal rendőrt szolgálatteljesítés közben veszett dühében halálra gázoló osztrák gyógyszer-túladagolással öngyilkosságot követett el. Ő tényleg a halált választotta. Pedig nem is végleges életfogytiglanit kapott.
És adódik a következő kérdés. Mi nagyobb szenvedés: a gyors halál, vagy rács mögött néhány négyzetméterre bezárva élni évtizedekig?
Az osztrák gázoló gyilkosról két dolgot írtak annak idején: igen jó autószerelő volt, ugyanakkor sokszor szélsőségesen indulatos, gyakran agresszív ember. A pszichológia tudomány régóta tudja, hogy a személyiségnek igen meghatározója a gyermekkori környezet. téMegint csak egy elvi kérdés: lehet, hogy a bűnöző mellé felnevelőit is oda kellene zárni?
Nincs egyértelmű válaszom halálbüntetés ügyében, de biztos, hogy ellene fogok szavazni. Egyszerűen látom a végzetes tévedések lehetőségét, s nem látom az elrettentő erőt.
Az viszont meggyőződésem, hogy miniszterelnökünk egy bamba és gyakran rosszul cselekvő Európában jókor kiáltott nagyot a halálbüntetés és a migráció kérdésében. Ritkán dicsérek politikust. Magam régi politikus családból származom: tudom, ha valaki ilyen funkciót elvállal, akkor teljesítenie kell. De ez sportnyelven szólva „parádriposzt” volt, jó válasz jó pillanatban.
Bravó! Fel kell ébreszteni e szunnyadó és multik érdekeit szolgáló Európát!