Konvergáljunk továbbra is jó irányba
Ilyen tervet adott be annak idején a Gyurcsány-Veres páros is, kitrükközve, tényekben, számokban félrevezetve az unió pénzügyi biztosát. Gyurcsány maga dicsekedett ezzel hírhedt őszödi beszédében.
Ne felejtsük el e trükkös urakat akkor, amikor természetesnek vesszük, hogy az Orbán-Varga kettős egy reális programot küld Brüsszelbe. Összekapcsolva már a jövő évi költségvetéssel is. Pontosan úgy, ahogy a német pénzügyminiszter, Schäuble teszi. Ő szintén már most benyújtotta a 2016. évi költségvetési számokat a Bundestagnak. A magyar ellenzék meg teli torokból kiabál, hogy miért ilyen korán, és a legkisebb konstruktivitást sem mutatja a Parlamentben.
Érthetetlen, hogy miért lenne jobb az a régi szociálliberális módi, amikor – ha jól emlékszem, Kuncze Gábor javaslatára – valamelyik december 31-én még az órát is megállították, hogy „ne menjen át” a következő évre a költségvetés elfogadása. Éjjeleken át tárgyaltak, játszották el, hogy milyen nehéz teher fekszik a vállukon. Nekem jobban tetszik az, ahogy Varga Mihály a pénzügyeket rendezi. Minden cirkuszi mutatvány nélkül, trükköket mellőzve, szerényen, de igen határozottan vezeti a tárcáját.
Jól fogalmazta meg Orbán Viktor, hogy az utóbbi időben többet kormányoztak, mint politizáltak. Bennünket pedig könnyű elcsábítani még a csődöt mondott politikusoknak is.
A közelmúltban jelentette be, hogy 16%-ról 15%-ra csökkentik a személyi jövedelemadót. A balliberális közgazdászok – mindig ugyanazok a depressziós arcok –, azonnal nekiestek Vargának. Mi az az 1%, hogy mer egyáltalán ennyivel a nép elé állni. Ilyenkor arra gondolok, hogy micsoda harc megy néha a Bundestagban, hogy valamilyen adót 0,1%-kal vagy 0,15%-kal változtassanak meg. Mi meg mulatunk a százalékokkal. Ha egy béremelés nem szól legalább 20-30%-ról, már jelentkeznek az ügyeletes szakszervezeti „szakértők”. Kiabálva, hogy ez semmi, ez kevés. Ha egy német szakmának sikerül 5-6%-os béremelést elérni, akkor az ott óriási sikernek számít.
És máris ott vagyunk az elégedetlenségnél. Kár, hogy ilyenek vagyunk. Kár, hogy nem vagyunk megértőbbek a politikusainkkal, még akkor sem, amikor egyértelműen látszanak a sikerek. Bár igaz, ami igaz, amikor komoly volt a tét, akkor három választáson is nagyra értékelték a Fidesz-KDNP munkáját. Idén kicsit változott a helyzet. Jól fogalmazta meg Orbán Viktor, hogy az utóbbi időben többet kormányoztak, mint politizáltak. Bennünket pedig könnyű elcsábítani még a csődöt mondott politikusoknak is. Akik szerint fontosabb egy becsületesen megtervezett konvergenciaprogramnál az, hogy melyik képviselő miért és mennyiért vett egy lakást, karórát, aktatáskát. Remélhetőleg, ez csak a választások nélküli, politikai uborkaszezonban lesz így. Ha majd 2018-ban komolyra fordul ismét a dolog, akkor újra az nyer, aki trükkök nélkül képes az országot jó irányba konvergálni.