Erdélyi napi jelentés
Szovátán oktattunk feleségemmel az elmúlt hétvégén a Rákóczi Szövetség meghívására. Rég nem jártunk Erdélyben, talán tíz éve. Van, amiben gyökeres a változás, és van, amiben ma is keserves a lét.
Még fél dél sem volt, mikor indultunk csütörtökön Budapestről, hét órára tervezve az utat, 7-8 közé a vacsorát. Akkor még nem sejtettük, hogy a gyötrelmek Debrecennél kezdődnek, kamionokkal megtűzdelve a szűk utat a határátkelőig. Nagyváradon útépítés, 3-ból 1 sáv, lépésben. Aztán irány Kolozsvár. Nagy kátyúkra számítottam, mint egykor volt. Egy sem akadt. De a forgalom az egykori tízszerese. Ha valaki kitér pihenni, 3-5 perc a visszasorolás. Falu falu után, 50 km sebességkorlát, a kamionok 70 alatt dudálnak és villognak a hátad mögött.
Rendőr meg ki tudja, hol, azért láttunk egy-két irányba álló radart. Borsos a büntetés, főleg idegen rendszámmal. Megúsztuk. De a Királyhágó leszálló részére visszanézve aligha volt kétséges a félhomályban, hogy a lámpák Nagyváradtól Kolozsvárig egy sort alkotnak. A sebesség 50 körül, a Királyhágón 30-40 között. Esti vacsora már nem, de legalább volt egy álmos és kedves portás a Teleki Oktatási Központban éjjel kettőkor. Ahogyan előre jelezték, közel harmadosztályú hotel, kivéve a túlfűtést. Erkélyajtó innen nyitva, fűtöttük a völgyet.
Szováta jogosan kiemelt üdülőközpont, hatalmas DH, azaz Danubius Hotel-komplexummal is. Csodálatos levegő, sajnos néhány pusztuló fenyőfa. Igazi felüdülés. A Medve-tó ilyenkor még hideg, a többi apró tóval igazi turista paradicsom. Az emberek kedvesek, többségük magyarul. Megjegyzendő, hogy a kedvesség románul is működik, igaz, nem a nagypolitika szintjén.
Az államelnök közölte, hogy bár ő szász, nem fog kivételezni sem szásszal, sem magyarral.
Hírek szerint azonban kivételezik, a magyarnak ma rosszabbul megy, s állítólag a szásznak is.
Egy fiatalember a vendéglátóiparból annyit mondott: kirakhatok itt majd minden zászlót: kínait, japánt, koreait, s amerikait. Csak magyart nem, mert akkor megbüntetnek. Éppen most fizetett néhány ember mintegy 300 ezer forintot, mert a román utcanévtábla alá odaszögezte annak magyar megfelelőjét.
Sokan mondják, a nép sokszínűsége helyben rendben lenne, de van a politika. Nemcsak román részről.
A román pincér kedves és udvarias. Láthatóan zavarban, hogy nem érti nyelvünket. Én talán 10 szót tudok románul. Megköszönöm a tényleg udvarias kiszolgálást és minőségi ebédet. Hálás a 3 szó románért és udvariasságunkért. Sokan mondják, a nép sokszínűsége helyben rendben lenne, de van a politika. Nemcsak román részről.
Aki magyarral beszéltem, mind rühelli a Jobbikot, s legfőképpen a 64 vármegye helyi irodáját.
Azok időnként tüntetnek és hőzöngenek, leginkább akkor, amikor a legfontosabb lenne az egyetértés. S persze a „FŐ TV” a „Főműsorban” mutatja őket. Így „szolgálják” idehazulról a „nemzeti érdekeket”!
S hallom ezt vezető magyar és magyarbarát erdélyi román értelmiségiektől. Bizony, ész és nemcsak indulat kellene valamilyen használható történelmi megoldáshoz. És lenne rá lehetőség. A „transzszilvanisták” Erdély autonómiájában gondolkodnak, román és magyar értelmiségiek közösen. Kár a politikailag bunkó hazai kiselefánt a porcelánboltban!
Románia egészében még messze van Európától. Erdély még nem szakadt el egészen. Rajtunk is múlik. De nem kiselefántként, ami azért nem ritkán idehaza is megjelenik.