Fiókok
Mindenkinek vannak fiókjai. Ezek lehetnek az íróasztal részei, vagy a konyhaszekrényében, az éjjeliszekrényben, és ki tudja, még hol. De a fiók a lényeg.
A fiókok sok mindent rejtenek. És sokfélék lehetnek.
Vannak szépen rendezett fiókok, amelyekben katonás rendben sorakoznak az evőeszközök, a konyharuhák, az írószerek, füzetek, könyvek, vagy éppen a tiszta fehérneműk.
Vannak olyan fiókok is, ahová minden kacatot bedobálunk válogatás nélkül. Ilyen fiókban semmit nem lehet megtalálni, de amikor időnk engedi, jókat lehet benne kotorászni, és ilyenkor rengeteg elveszettnek hitt, és rég elfeledett dolgot lehet találni. Kellenek az ilyen fiókok is.
Vannak olyan fiókok, amelyek titkokat rejtenek, ezeket általában kulcsra zárják, és ritkán nyitogatják. Néha a fiók is titkos, és csak hosszas keresgélés után lehet rábukkanni.
Vannak kincseket őrző fiókok is. A kincsek sokfélék lehetnek. Van, akinek ékszer, pénz, és egyéb drágaságok töltik ki a kincses fiókot, van, akinek egy emléktárgy a legnagyobb kincse, vagy gyermeke rajza, ősei fényképe. És van olyan is, akinek néhány gondolat a kincse, egy írás, egy vers. Kincses fiókjainkat is féltve őrizzük, de ezek tartalmát néha másokkal is megosztjuk.
Vannak olyan fiókok is, ahol a csodákat őrizzük. Néha belenézünk, kiveszünk egyet közülük, leporoljuk, dédelgetjük, átérezzük, aztán amikor eljön az ideje, megmutatjuk másoknak is, és némelyik csoda láttán bizony nagyot néz a világ.
Vannak fiókok bennünk is, mélyen, legbelül. Ezek egyikében őrizzük a múltunkat. Mindazt, amiben részünk volt, a jót és a rosszat is. Néha kihúzzuk, és előjönnek az emlékek. Kicsit elmélázunk rajta, ami már biztosan nem kell, azt kidobjuk (néha visszaesik), aztán visszazárjuk.
Lelkünk fiókjában őrizzük az érzéseinket is. A szeretetet, a jóindulatot, a bosszúságot, a haragot, és társaikat. Ez a fiók akkor van rendben, ha kihúzva fényesség árad belőle, mert akkor túlteng a szeretet…
Szívünk rejtett fiókjában őrizzük az embereket, akiket szeretünk.
Én is egy virtuális fiókban őriztem gondolataimat, írásaimat, míg egy nap úgy döntöttem, hogy szélnek eresztem őket. Egy szombati napon kivettem az elsőt, a következő szombaton, a másodikat, és azóta minden szombaton megosztok egyet a világgal.
