Dugóhúzó
A dugóhúzó egyrészt a nemzeti egyetértés egyik szimbóluma, hiszen politikai életünk két élesen szemben álló személyisége abban egyetért, hogy a dugóhúzó egyfajta nemzeti minimum, melynek megléte a kulturált borozás megkezdésének egyik alap feltétele.
Az őszödi beszéd „én azt mondom, hogy vegyen mindenki nagy levegőt, igyon kurva sok bort…” kitétele, és az Orbán család tokaji szerepvállalása egyértelművé tette ezt a politikai oldalakon átívelő konszenzust.
Van azonban a dugóhúzónak egy másik formája is, ezt a pilóták szeretik elkerülni, mert az a spirálban zuhanó repülőgép által leírt pályára utal.
Úgy látszik azonban, hogy ez a nemzeti minimum, a politikában egymást másoló ciklusokat hoz létre, hiszen a Gyurcsány-kormány népszerűsége is a második ciklus elején kezdett zuhanórepülésbe, és ebben az Orbán-kormány is követte a második ciklusában.
Az első dugóhúzóról nincs mit beszélni, a következményeket már mindenki ismeri, a haladó baloldal gépe szétloccsant a valóság talajába ütközve.
Ezért én inkább a második, jelenleg is tartó dugóhúzót vizsgálnám meg kicsit. Kezdődött a internetadóval, aminek ötlete kidolgozatlanul került nyilvánosságra, s a nép, az istenadta igencsak jogosan azt gondolta, ezt talán nem kellene. Nem is lett hát belőle semmi, illetve csak annyi, hogy megtudhattuk, Deutsch - immáron nem Für - Tamás nem csak házasodni és káromkodni, hanem internet konzultálni is nagyon tud. Nos, az a kis népszerűségvesztés ennyit még megért.
Ám a dugóhúzóból nem olyan könnyű kijönni. Jöttek hát a bajok sorban. Isten, mint tudjuk, nem ver bottal, de ver néha béna barátokkal. Ilyen barát a KDNP, amelynek éppen a dugóhúzóban, gyorsuló népszerűségvesztés idején volt fontos kiharcolni a vasárnapi bolt-zárvatartást, tovább hergelve ezzel a nagyérdeműt.
A dugóhúzó immár örök, mindenki a spirál szélétől indul, befelé, s lefelé, hogy a föld, mindannyiunk felnyithatatlan perselye befogadja s feloldja.
Nem érdemes felsorolni a spirál összes állomását, ám egy dolgot még mindenképpen meg kell említeni, mert ez sajnos igazolja a spirál elkerülhetetlenségét, a dugóhúzóba kerülés törvényszerűségét.
Ez pedig nem más, mint a brókerügy. Az átlagember gondolhatná azt, hogy a politikus nálánál, ha nem is okosabb, de legalább tájékozottabb, de nem. Állami cégek, intézmények és minisztériumok is a kockázatos brókercégnél tartották a mi, vagyis az állampolgárok pénzét. Ez skandalum. Aki ilyet tesz, az alapvetően nincs tisztában egy csomó dologgal. A nem létező pénzek generálásának káros voltáról már írtam néhányszor ezen a blogon is.
Az ügy után minimum kötelezővé tenném a politikusoknak és a döntési helyzetben lévő hivatalnokoknak blogjaim olvasását, már ha megértik persze, mert sajnos látva némelyiküket néha a tv-ben vagy újságban megnyilatkozni, és ez ellenzékre, kormánypártra egyaránt vonatkozik, az ember elgondolkodik, ezek hivatottak arra, hogy egy ország sorsát intézzék? Bizonyos nyilatkozatokban, megnyilvánulásokban a sötétségnek olyan mély árnyalataira lel az ember, hogy érzi, nincs az a lézerfény, ami azt bevilágítaná.
Keresve a dugóhúzó kialakulásának okait, csupán egyetlent lelünk: a politika a valóban rátermett személyek többségének szemében vállalhatatlanul cikis dolog. Vagyis kerüli ezeket a karrierlehetőségeket. Így az a néhány elhivatott és valóban alkalmas személy kénytelen egy csomó balfékkel együtt dolgozni, aminek sajnos ilyen eredményei lesznek.
Ahhoz, hogy a politikai elit és ezzel közvetve az ország kijöjjön ebből a dugóhúzóból, az kell, hogy visszaállítsák a politikus mint közéleti személy tekintélyét. Ennek első lépése, hogy a bugrisoktól azonnal megszabadulnak, mert ezek minden értelmes és esetleg alkalmas személyt irritálnak.
Aztán haladni kell a képességek és a képzettségek, valamint az erkölcsi alkalmasságok mentén, a nietzschei emberfeletti emberig, mert aki pozícióban az emberek felett áll, annak a kompetenciáiban is ott kell lennie.
Kérdés már csak az, hogyan lehet ezt kivitelezni. A válasz egyszerű, sehogy. A dugóhúzó immár örök, mindenki a spirál szélétől indul, befelé, s lefelé, hogy a föld, mindannyiunk felnyithatatlan perselye befogadja s feloldja. Mert az egyes ember önmagában lehet még akár kiváló is, ám az emberiség mint faj selejtes termék, az evolúció vagy a teremtés, kinek hogyan tetszik, lássuk be, nem sikerült, a piramis csúcsán egy senki áll, aki nem képes arra, hogy önmagát meghaladja.