Álmomban
Álmomban zöld mezőn virág voltam. Fehér sziromszoknyám a nap felé fordítottam, és vidám táncot jártam a fűszálakkal. Táncommal rovarokat bűvöltem. A többi virág is táncolt körülöttem.
Álmomban hangya voltam. Éjjel nappal szorgoskodtam. Túlméretezett terheket cipeltem a vállamon, és lentről néztem mindent. Innen sokkal nagyobbnak látszottak a dolgok, és szinte elveszettnek éreztem magam parányi méretemmel az óriások között. De amikor jobban odafigyeltem, láttam milyen csodálatosan sokszínű, és végtelen a világ felettem.
Álmomban méhecske voltam. Virágról virágra vándoroltam, egész nap vidáman dolgoztam, rengeteg virágport összehordtam. Minden virággal jóban voltam, beszélgettem, társalogtam. Kedvesek voltak, szépek és illatosak. Színes ruhájuk csillogott a napsütésben, és vidám táncot járt a tavaszi szélben.
Álmomban lepke voltam. Könnyed és kecses voltam. Szárnyaimra művészi mintákat varázsolt az anyatermészet festőművésze. Illatos bokrokat és fákat látogattam, de mikor közel jöttél, mindig elillantam.
Álmomban nyírfa voltam. Ágaimmal buzgón bólogattam, leveleim lengettem a szélben, néha lepergett fehér kérgem. Karjaimban madarak daloltak, törzsemen harkály kopácsolt, árnyékomban emberek pihentek. Jó érzés volt fának lennem.
Álmomban madár voltam. Óriási magasságokban szálltam. Fentről sok szépet láttam. Mindent jól megszemléltem, álmomban, nem is féltem. Bagoly voltam, éjszakákon át bolyongtam. Sas voltam, minden magasságot meghódítottam. Fecske voltam, évszakonként vándoroltam. Sirály voltam, halakért a vízbe nyúltam. Szarka voltam, minden fényesre lecsaptam. Harkály voltam, öreg fákat gyógyítottam. Gólya voltam, időnként kisbabákat hoztam, veréb voltam, emberek társaságát kerestem.
Álmomban napsugár voltam. Én ébresztettem a fűszálat, a virágokat, a fákat, és fényemmel bevilágítottam az egész csodaszép világot. Mindenhol ott voltam, éjszakából nappalt varázsoltam. Szeretet voltam, fényként zarándokoltam. Minden emberhez eljutottam. Álmomban boldog voltam.
Álmomban ember voltam. Ébren is álmodoztam. Álmokkal játszadoztam. Minden jót észrevettem, csak éltem, vidám voltam, és nevettem. Álmomban csodákat láttam. Csak azt nem tudom már, hogy hol a határ, hogy most is álmodom, vagy ébren vagyok talán?