Túl sok vagy, vagy sokk?
Lehet, meglepő, hogy Húsvét héfőjén nem locsolóversikéket és egyéb, a Húsvéthoz kapcsolódó gondolatokat firkantok, de úgy érzem, épp elegen fognak emiatt virtuális tollat. Én nem teszem. Hanem eszembe jutott egy néhány nappal ezelőtti beszélgetésem valakivel, aki ezt a mondatot kapta meg:
Túl sok vagy nekem!
Nem értette, hozzáteszem én sem, és ma ez jutott eszembe, hogy biztos nem vagyunk egyedül ezzel. Hogy lehet "sok" lenni? Ez férfitulajdonság, avagy női lenne? Mentalitáson és odaadáson múlik? Inkább...
Igen, lehetünk jók és még jobbak, egyben túl sok is lehet az, amit adni tudunk. Talán az lehet az ok, hogy nem egyszerre érünk el arra a lépcsőfokra. Egy kapcsolat, légyen bármilyen jellegű, fejlődik és kifejlődik. Egy megismerkedés és valamilyen szintű azonosság még nem jelenti, hogy egyforma léptekkel is tudunk haladni a másikkal. Ahogy nem egyforma magasak az emberek, úgy egy kapcsolaton belüli lépések sem lesznek egyformák.
Ki előrébb tart, be kell várnia másikat és együtt lépni tovább, hisz minden kapcsolat alapja nem csak az érzelem, hanem a türelem is. Mostanság pedig ugye a türelemből van a legkevesebb, ami pedig a legértékesebb lenne épp.
Ez is egyfajta felelősség, mert ki előrébb tart, hibát követhet el és nem is egyet. Türelmetlenül akarni kezdhet, faggatózásban törhet ki, és belébújik a kételkedés "kisördöge", hogy a másik vajon miért nem viszonozza annyira érzéseit.
A másik oldalon pedig megfogalmazódik a mondat, túl jó vagy, túl sok vagy. Valóságos sokkot kap, hogy miért e tobzódás, miért ez a szeretetár, mi épp őt önti el. Aztán a bizonytalaság gonosz kis manója súgja fülébe a képtelenebbnél képtelenebb magyarázatokat. Biztos célja van velem, tervei vannak, hátsó szándékai...
Holott a magyarázat legtöbbször sokkal egyszerűbb, mint mi gondolnánk. Csak időt kell adni, időt, hogy utoljérjen, hogy mellénk zárkózhasson. Mindenkinek van előélete. Még akkor is, ha az első szerelemről van szó, máshol és máshogy élte életét. Lehet egy válásból érkezett, vagy épp anyagi gondjai vannak, akár nagyszülei betegek.
Egy igazán jó kapcsolat "beindítása" sokkal nehezebb, mert a másik jelenléte mellett ezeket a dolgokat is el kell fogadni. De ki türelmetlen, lehet, meg sem tudja, mi az, mit akár el is tudna fogadni.
Inkább sok legyen, mint kevés...
Lehet itt hibát hibára halmozni, és elengedni álmokat és vágyakat, elengedni embereket, de ki tudja azt, hogy nem épp Ő volt az, kivel az életünk vált volna teljessé? A kulcsszó az együtt, mert minden kapcsolat alapcélja ez a szó, hogy együtt éljünk, dolgozzunk és nevessünk. Ebben viszont minkét félnek biztosnak kell lennie, épp elég fővakarást fog okozni a hol, a hogyan és a miből.
Ha türelmesen megvárjuk a másikat, míg mellénk tud érni, akkor ezek is könnyebben megoldható gondok lesznek. Persze, az egész nem fog érni semmit, ha a másik nem is akar mellénk lépni.
Mégis időt kell adni mindenkinek, pedig ez a legnehezebb az egészben. Mert mindenkinek ketyeg az órája, és mindenki azonnal akar megoldást és boldog párkapcsolatot.
Ez nem megy, mert hiába állunk egy virágzó almafa alá kinyújtott kézzel várva a hulló gyümölcsöt. Egy kapcsolat is olyan, mint a leendő alma. Először rügy lesz, aztán hajtásból születő virág, majd a türelmes idő érleli be a várva várt piros alakká.
Az a gondolat motoszkált még bennem, hogy akkora gond, ha valaki túl jó, vagy túl sok? Magunkat értékeljük olyan kevésnek, hogy nem akarjuk elfogadni? Annyi rosszat kapva nehezebb a jót elfogadni, a jót is szokni kell, de még mindig jobb túl jónak lenni, túk soknak lenni, mint kevésnek....
Szép Húsvéti Ünnepeket, sok locsolót a Hölgyeknek, sok finomságot az uraknak!
Inkább sok legyen, mint kevés...