Az első őselem: a tűz
Az ember életében mindig fontos szerepet töltött be a tűz. A tűz a mindennapi életünk része, mert tűz kell az ételeink elkészítéséhez, a melegedéshez, sőt sokszor a hangulatunkhoz is. A tűz mindenképpen elbűvöl bennünket. Nem véletlenül sorolta minden ősi hagyomány a négy alapelem közé.
Keresd meg a saját belső tüzed. Mert mindenkiben ott ég a tűz.
A tüzet már őseink is nagyra becsülték. Szertartások, varázslatok és a mindennapok része volt mindig. A tüzet, ha uraljuk, sok mindenre tudjuk használni, de ha elszabadul, és túl sok lesz belőle, akkor mindent leéget maga körül. Ezért sokan féltek is tőle. Nem kell félni, csak mértékkel kell használni, és oda kell figyelni rá.
Biztosan te is ismered az érzést, amikor belerévedsz egy gyertyalángba, vagy éppen a kandalló tüzének táncoló lángjai fogják meg tekinteted. A lángokat figyelve ellazulsz, megnyugszol.
Képzeld azt, hogy egy nagy tábortűz mellett állsz, és látod a magasba törő lángnyelveket, ahogy falják a sötétet. Érzed, ahogy magával ragad a hangulat, és előtör belőled az ősi rítus, és táncra perdülsz a többiekkel. Közben érzed, hogy felszabadulnak benned az indulatok, és elégnek benned, füstté válnak, és csak a jó érzések maradnak, csak a ritmus, csak a tánc…
Gyújts egy gyertyát. Figyeld meg a tűz táncoló lángját és közben érezd a forró varázslatot, ami előcsalja a hőt, hogy karcsú lángnyelvvé alakulva kecses mozdulatokkal elbűvöljön mindenkit, aki látja. Téged is. És ha már elbűvölt, nézd tovább, míg érzed, hogy megnyugtat.
Nézz mélyen magadba. Keresd meg a saját belső tüzed. Mert mindenkiben ott ég a tűz. Néha pislákol, néha óriási lángra lobban. Néha kellemesen melegít, néha mindent felperzsel maga körül. Keresd meg a saját tüzed, és urald, hogy ne perzselő, hanem kecsesen táncoló legyen, ami jó érzéseket kelt. Benned, és másokban is.
