A nagy nemzeti puzzle
Vajon össze tudjuk-e rakni Somogyország igazi arculatát?
A puzzle játékot szinte mindenki ismeri. Apró formára szabott fa vagy éppen keménypapír darabok, mellső felületükön képtöredékekkel, melyeket aztán valamilyen négyzetformába kell összerakni.
A mai Magyarország nem teljesen négyzet alakú, az egykor sokszínű Nagy-Magyarország még kevésbé volt az. A nemzeti összerakósdiban még az is kétség, milyen formájú lesz a végső képlet és kép.
Egykor a „Csonka Magyarország nem ország” jelszó szinte tízmillió magyar egységes gondolata volt, tagadva Trianont. Aztán a berlini megegyezés valamennyit visszaadott Erdélyből és a Felvidékből. Igen kár, hogy az egykor Anglia kormánya által is jóváhagyott megegyezés nem lett véglegesítve, és emiatt Anglia aláíróként elavult. A megállapodás emiatt gyengébbé és Berlin-függőbbé vált, s majd a párizsi békében hamvaiba hullt.
Maradjunk annyiban: „a nemzeti puzzle” határai bekorlátozódtak, nemzetközipolitika-függővé váltak. De az például kétségtelen, hogy a trianoni határokat a már kiépített, a Magyar Királyságot körbeszövő vasútján belül határozták meg, tönkretéve az elkészült nagy magyar közlekedési hálót.
Az EU keretrendszerén belül a puzzle keretrendszere átalakult.
Különös képlet, hogy egy szász polgármester lett Románia elnöke. A szászokat eddig a nemzetközi puzzle-ból sokan kifelejtették, én véletlenül nem egészen. De vajon egy fecske teremt-e valaha multinacionális Erdélyt?
Most, amikor 7 év távlatában esélyünk van arra, hogy források jutnak a vidékre és a helyi kezdeményezésre, bizony a Somogy-puzzle rajtunk is múlik.
A világ operaszínpadain oly ünnepelt erdélyi román barátom ma is Erdély nagy híve. Bukarest díszpolgára, de Somogy megyei - nemrég eladott - házában mindig kinn lengett a magyar zászló.
Európa finoman szólva, bár nem kulturált kifejezéssel, döglődik. Lassan olyan, mint az állatorvosi egyetem lova, melyen minden betegség kimutatható. Én földrajzilag életemben nem jutottam messze, soha sem kontinensen kívül, de Kelet-közép Európából sok mindent ismerek. Például a lengyel kultúrából. És a lelkületből is, hiszen sok időt töltöttem ott, valamennyire értem a nyelvet, s leginkább igen sok értelmiségivel találkoztam, s 3 évig vezettem tanfolyamokat. Az az ország az ismétlődő és évszázados megszállás ellenére igazi kincsesláda. Saját hazánkról is ezt gondolom.
És azt is, hogy a nagy nyugat-európai katyvasznál Kelet-közép Európa, összes nyomora ellenére még jobban összerakható. Itt még találhatóak ősi kincsek. Csak fel kell lelnünk és egy nemcsak szép, de hatékony jövőképbe összeillesztenünk.
Példaként: ismereteim szerint Dánia és Németország népdalkincse tízezer alatt marad. A magyar népdalkincsből bőven százezer feletti dallamot jegyeztek le. Bartókot a világ első öt zeneszerzőjeként tartják számon. Zsenialitása döntően ezt az ősi dallamkincset tette a világ kultúrájának örök értékévé.
Most, amikor 7 év távlatában esélyünk van arra, hogy források jutnak a vidékre és a helyi kezdeményezésre, bizony a Somogy-puzzle rajtunk is múlik. Sok értéket sikerült már megismernem errefelé népi kultúrából, amatőr és profi művészetből, szakmai tudásból, de sok nyitott kérdés is keletkezett bennem az elmúlt tíz év alatt. A lehetőségek még sok helyen messze nincsenek összecsiszolva, nincsenek kihasználva pl. a kulturális turizmus lehetőségei. Most kezd megújulni a saját közösségi felhasználásra történő mezőgazdasági árutermelés. A termálkincsnek szerintem még csak töredéke van használva. Összefogott, tudatos gondolkodásra van szükség, s akkor előre léphet Somogyország jelenlegi helyzetéből.