Neked van saját szigeted?
Neked van az otthonodban saját szigeted? Olyan helyre gondolok, ami helyet ad kincseidnek, kedves dolgaidnak, és ahol a legjobban dobog benned az „enyém” érzés. Amit akkor keresel fel, amikor a kellemes magányt kívánod magad köré…
Ha készítenénk egy rajzot arról, hogy a lakásunkon belül hol és mennyi ideig tartózkodunk a nap folyamán, akkor kapnánk egy érdekes térképet saját otthonhasználatunkról. Láthatóvá válnának azok a területek, ahol közösen szoktuk eltölteni az időnket, és azok is, ahol általában egyedül vagyunk, sőt, valószínűleg akadnának olyan területek is, amelyeket csak és kizárólag mi használunk. Ezeket a lakrészeket különlegesebbnek, kedvesebbnek érezzük, ebben a zajos és nyüzsgő világban a simogató, jóleső csendet jelenthetik számunkra. Ez nem menekülés, vagy a többi személy kirekesztése, hanem egy nagyon is szükséges én-terület. Talán az itt végzett tevékenységtől válik jelentőssé, vagy tárgyai teszik különlegessé, de valamiért fontos, hogy legyen, és megtartsuk magunknak.
Csak egy-két négyzetméter, mégis csodás élményeket adhat.
Az sem biztos, hogy egy egész helyiségre van szükségünk. Ha a jóleső kikapcsolódás számunkra az, hogy szobanövényeinket ápolgatjuk, akkor ez a terület válik a saját szigetünkké. Csak egy-két négyzetméter, mégis csodás élményeket adhat. A főzés, az olvasás is olyan tevékenységek, amelyek hasonlóképpen külön kis világot teremthetnek számunkra. De nem csak a tevékenységek, foglalatosságok jelölhetnek ki otthonunkban szigetet. Az is lehet, hogy éppen fordítva történik a dolog: a szívünknek kedves tárgyak (vagy helyszínek) elhatárolnak egy területet, majd „bevisszük” ide tevékenységeinket. A családi ereklyék, megörökölt bútorok közé álmodjuk meg dolgozószobánkat, vagy a csendes, parkra néző erkélyünk válik olvasókuckónkká.
Ha jól működik otthonunk, akkor egész területe egy biztonságos sziget, ahol nyugalom, harmónia köszönt bennünket, ahányszor csak belépünk az ajtón. Szelíden húz bennünket befelé egy láthatatlan erő, és körbevesz szeretettel, cirógatással. Az Otthon-szigeten belül minden lakónak lehet saját szigete: békében, egymás mellett, a mások területeit tiszteletben tartva, és nem egymásnak hátat fordítva. Ha hívnak bennünket, menjünk látogatóba, ha viszont észrevesszük, hogy társunk, családtagunk ritkán bújik elő, kérdezzük meg, mi bántja, ültessük be saját csónakunkba, és nyissuk meg számára a világot!