Egy választások nélküli év elé

Ritka év volt 2014. Három, az ország sorsát évekre meghatározó választást tartottunk. Mindháromszor a Fidesz-KDNP szövetség kapott bizalmat. Ismét ők alakíthattak kormányt, küldhették a legtöbb képviselőt Brüsszelbe, és vezethetik a legtöbb településen az önkormányzatokat. Ilyen erős kormányháttére csak Angela Merkelnek van Európában.

A CDU-CSU-SPD koalíció erősségében még veri is Orbán Viktor kormányát. A német parlamentben Merkel kancellár mögött a 631 helyből 504 képviselő áll! A Bundestagban olyan nyomasztó többsége van Merkeléknek, hogy kénytelenek voltak házszabály-módosításokat végrehajtani azért, hogy az ellenzék egyáltalán szóhoz juthasson. Jó tudni ezt akkor, amikor a mi ellenzékünk azt hiszi, hogy ilyen parlamenti „elnyomásban” Európában csak a magyar van.

A három választásból egy esetben, az országgyűlésin volt új választási törvény. Még ma is halljuk nem egy médiában, hogy a Fidesz azért nyert, mert a maga képére alkotta a törvényt. Ezzel szemben az igazság az, hogy a régi törvény szerint is simán győztek volna. Az önkormányzati választásoknál csak Budapesten volt kis változás, minden más maradt a régiben. Az EU-választási törvényt pedig Brüsszel készítette. Magyarul: a Fidesz-KDNP szövetség teljesen tisztán verte háromszor az ellenzéket 2014-ben. Ezzel sikerült is beállnia a polgári középre: jobbról a Jobbik, balról az MSZP és más törpepártok állnak mellette.

A Fideszt kihívó pártok vezetői – Mesterházy, Bajnai, Gyurcsány vagy akár Fodor Gábor, Bokros Lajos is -, azt hirdették, hogy összefogva legyőzhetik a Fidesz-KDNP-t. Ezt sulykolták gyűléseiken, ezzel kampányolt értelmiségi holdudvaruk. Nem csoda, hogy három ekkora vereség után szavazóik nagyot csalódtak, és teljes kudarcként élték meg a 2014-es évet.

Ők azok, akik most az utcára vonulnak, bárki is hívja őket. Ők, a csalódottak azok, akik kritika nélkül képesek tapsolni a színpadra lépő – megkérdőjelezhető színvonalú – szónokoknak. Az MTA  felmérése szerint ugyanis a tüntetők döntő többsége nem „civil”, hanem valamelyik baloldali párt szavazója. Számukra most egy a fontos: ha már nem tudtak nyerni, akkor vesszen minden, ami volt, de leginkább az, ami van. És mindezt sokszor alpári stílusban előadva.

Ebben a vert mezőnyben leginkább az MSZP-t nem értem. Ott van előttük a német példa: a szociáldemokraták együtt kormányoznak a kereszténydemokratákkal. Esetleg 2018-ra lehetne nekik is arra esélyük, hogy legalább koalícióképesek legyenek. Akár a Fidesszel is. Helyette mit tesznek? Folytatják Szanyival, Újhelyivel az EU-ban a magyar kormány lejáratását. Itthoni vezetőik pedig csak azt tudják hajtogatni, mint a három bukott választás előtt: „Orbán Viktor, Orbán Viktor”. 

2018-ra csak rádöbben valaki, hogy ez sokadszorra sem jött be. Lehet, hogy akkor megint késő lesz.