Sátáni versek
"Az a pillanat, mikor a nő felállt, olyan volt, mintha mindenki egyszerre ébredt volna fel, nyilvánvaló lett, világos, mint a nap, hogy Tavleen tényleg nem színészkedett, egész úton, egész idő alatt kézben tartotta a drótot, ami kioldja a köntöse alatti gránátokat és bár abban a pillanatban Buta és Dara rávetette magát, hogy ne, ő mégis meghúzta a zsinórt, és a falak leomlának.
Nem, nem halál, hanem születés."
Írta Salman Rushdie Sátáni versek című regényében, melyért Khomeini ajatollah 1989-ben halálra ítélte és a következő fatvát hirdette ki:
Értesítem a büszke muszlimokat, hogy a Sátáni versek szerzőjét és mindenkit, aki részt vett a könyv kiadásában, bár ismerte a tartalmát, mivel a könyv az iszlám, a Próféta és a Korán ellen való, halálra ítélem.
Rushdie ezután évekig bujkált, házi őrizetben élt. Maga a könyv egy repülőgép-eltérítéssel kezdődik, a címe pedig a Koránból kimaradt versekre utal. Nekem európai szemmel sem a könyv mondanivalója, sem megírásának oka nem világosodott meg, bár a könyvet 2004-es magyar kiadásakor azonnal elolvastam.
Olvastam Rushdie-től nekem sokkal jobban tetszőt is, ám a Párizsban történtek után immár azt mondom: A Sátáni versek és a körülötte, miatta keletkezett történések fényes bizonyítékai annak a tételnek, hogy az irodalom, a maga néha elrugaszkodott technikáival is, a valóság és az ember megismerésének legjobb eszköze.
"- Gyere - szólt Zeenat Vakli hangja Salahuddin válla fölött. Úgy látszik, minden rossz cselekedete, gyengesége, hibája, bűne ellenére - embersége ellenére - kapott még egy esélyt. Az ilyesmit a szerencse számlájára kell írni, ez teljesen egyértelmű. Egyszer csak ott terem, az ember hóna alá nyúl, ha úgy tartja kedve.
- Menjünk át hozzám! - ajánlotta Zeeny. - Menjünk a fenébe innen!
- Megyek - szólt Saladin és nem nézte tovább, amit addig nézett."
Ezek a könyv utolsó sorai, és azt üzenik, elengedni. Ez az, amit sem az európai, sem a muszlim nem tud. A muszlim nem tudja elengedni a hitéből eredeztetett harcos, nem vitázó, nem vizsgáló, a kinyilatkoztatást mindenek elé helyező mentalitást. Az európai pedig nem tudja elengedni a hasznot minden elé helyező mentalitást. Mert ennek az egésznek valahol a múltban gyökerezően a kapzsiság volt az okozója, eredeztetője. Az európai nem elégedett meg először a területtel, aztán a nyersanyagokkal, végül az olcsó munkaerővel. emiatt igázott le kontinenseket, irtott ki népeket, és emiatt lett annyira globalizált és könnyen átjárható a világ, amilyennek most ismerjük.
Bárki gondolja, téved, ha azt hiszi, a szabadság, mint eszme volt a mozgatója a világok összekeveredésének. Nem, a mozgató a haszon volt, az olcsó és a piszkos munkát is elvégző munkaerő kellett a nyugatnak, és persze kapott mellé mecseteket és terrorista veszélyt is a csomagban.
Valamikor Európában sem nézték el a vallásgyalázást, működtek az izzó vasfogók, a máglyák, csak ezt hajlamosak vagyunk elfelejteni. Ma a katolikus egyház csupán pert indít, ha nem tetszik neki a Charlie Hebdo valamelyik karikatúrája, de emlékezzünk, nem mindig volt ez így.
"Nehéz hely a világ, gondolja Ahmad, mert serényen munkálkodnak benne az ördögök, összezavarják a dolgokat, megrontják az igazakat."
Ez a mondat már Updike A terrorista című regényéből való. A könyvből, melyben a könnyekig meghatóan tárul fel a nyugati gondolkodástól idegen világ. Tele gyönyörű mondatokkal, a probléma mélyéig ható gondolatokkal.
"Az álom előtt becsapja az ajtót az iszonyat, a napról napra mélyülő tudás, hogy testének nem maradt más dolga a földön, mint felkészíteni magát a halálra."
Igen, a könyv a saját és a mások halálára készülő terrorista története, és egyben a szabadból szabadossá vált világ kritikája.
"- Igyekszem az egyenes úton járni - vallja be Ahmad. - Ebben az országban nem könnyű. Túl sok az ösvény, túl erőszakosan árulnak túl felesleges dolgokat. A szabadsággal dicsekszenek, de a szabadság, amelynek nincsen célja, egyfajta börtön."
A terrorista hőse, Ahmad végül is nem hajtja végre a merényletet és a könyv utolsó sora azt mondja:
Ezek az ördögök, gondolja Ahmad, elvették az Istenemet.
Vajon ez-e a megoldás? Elvenni a hívőktől a hitet, hogy aztán ne tudjanak mit kezdeni a céltalan szabadsággal, csupán annyit, hogy megvesznek egy újabb haszontalan dolgot, megnéznek egy újabb esztelen filmet?
A kapzsiság immár körbeért a Földön, a kígyó már saját farkát marcangolja, de az ember még megmenekülhet, ha leveszi a megfelelő könyveket a polcról.