Évszakmixer
Nos, ember legyen a talpán, aki követni tudja ezt a szeleburdi időjárást. Gyakorlatilag minden nap más az időjárás, amihez illeszkedni kell, mint valami biológiai illesztőprogram. Mondhatnám azt is, hogy izgi, de nem mondom. Mert mindenkit megvisel, így engem is. Egyik nap épp tavasz vigyorog a fák közt, másnap az ősz sündörög bújócskázva, holnap meg a tél dob képen egy hógolyóval.
Mintha egy komoly méretű évszakmixer működne, de a levehető ajtós, mert hullik belőle ki rendesen össze, na meg vissza. Nekünk kell hozzá illeszkedni, tudom én jól, de azt is, hogy a csilliárd ember is befolyásolja az évszakokat, aztán mikor megunja, szépen fityiszt int nekünk.
A helyzet az, hogy ha nem tetszik, innen nem lehet elmenni egy másik bolygóra, itt bárhova megy az ember, biztos vagyok benne, hogy valami nem fog tetszeni. Ez van, együttélni kéne vele. Az időjárás is változatos, és annyi mindent fúj ide a szél.
Akárcsak az emberek a világ minden tájáról, mondhatni globálisan bolydult meg az ember fia. Nem kicsit, hanem nagyon. Mindenki akarni akar csak, de nagyon senki sem tesz, vagy épp akik tudnának tenni, azokat meg nem érdekli. Jönnek és mennek az emberek ebben a piciny országba és "ból".
Ez a föld sem satnyább, ezek az itt élő emberek sem kevésbé értékesebbek. Ezen emberek véréből és verítékéből épült fel, és lett olyan, amilyen most.
Azok, akik idejönnek, ilyen, vagy olyan okokból egy valamit elfelejtenek, ez Magyarország, és nem az Államok, mi a világ legszedett-vedettebb népe. A magyarok tisztelik azt, aki érkezik és becsületes munkájával marad is, de egy valamit érdemes lenne leszögezni. Azt, hogy aki idejön, el kell fogadnia "ezt". Ezt a kultúrát és közeget. Tartsa meg vallását és azon szokásait, mit ezen kultúra elfogad. Talán nem millióknak kéne igazodni kisebbségekhez, aki érkezik, tán illeszkednie Neki kéne. Nem?
Hány olyat tud bárki, hogy valaki itt él és még magyarul sem tud rendesen? Ha mi megyünk a világ bármely pontjára, szinte számonkérik a nyelv tudását, és ítélet hangzik el a fejünk felett, ha valamit nem az Ő kedvük szerint teszünk. Ez a föld sem satnyább, ezek az itt élő emberek sem kevésbé értékesebbek. Ezen emberek véréből és verítékéből épült fel, és lett olyan, amilyen most. Ami viszont nem tetszik, hogy a "messziről jött emberek" elég sűrűn kapnak több segítséget, mint azok, kik itt születtek, csak épp életük rosszabbra fordult.
A magyarok mindehova mennek segíteni, kérés nélkül. E kis föld lakói önzetlenebbek lennének egy idegennel, mint saját vérükkel?
Szeretném hinni, hogy nem.
Az lehet, hogy itt négy évszak van, és néha megkever minket, de ettől függetlenül mi nem változunk. Élni szeretnék úgy, ahogy születtünk. Magyarként.