Három kívánság
Most, hogy túl vagyunk az ünnepeken, és a rengeteg jókívánságon, amit családunknak, szeretteinknek, rokonainknak, barátainknak, a közeli és távolabbi ismerőseinknek kívántunk, szeretnék magamnak is kívánni valamit. És ha már kívánok, akkor legyen rögtön három. Ha valaki esetleg magáénak érzi az én kívánságaimat, az nem véletlen (véletlenek nincsenek!) és nem is olyan nagy baj. Szívesen megosztozom kívánságaimon bárkivel.
Az első kívánságom egy újfajta pozitív hozzáállású sajtó. Ezt a mostanit kénytelen vagyok egyre inkább hanyagolni, annyira negatív a beállítottsága. Csoda, hogy az emberek is egyre jobban tele vannak negatív érzésekkel, és agresszióval? Reggel bekapcsolom a rádiót, és szinte csak olyanokat hallok, hogy megtámadták, agyonlőtték, leváltották, tüntetnek, fellázadtak, stb. Aztán megpróbálom elolvasni reggeli kávém mellett a napi újságokat, és mivel szembesülök?
Demonstráltak, vérfürdő, vádemelés, tolvajt fogtak, betörés, politikai botrány, stb. Holott, amikor jobban belemélyedek az újságolvasásba, találok benne pozitív eseményeket is, de azok mintegy mellékesen vannak megemlítve… Nem lehetne ezt fordítva? A címoldalra nagybetűkkel a pozitív eseményeket, és benne valahol apróval a rosszat? Hogy nem ezt keresik az emberek? Lehet. Mert nem ehhez szoktak. Mert megszokták, hogy a rossz az, amitől címoldalra lehet kerülni… A televíziót nem is említem, azt már évek óta alig nézem. Az interneten olvasom el a híreket, persze itt is úgy kell keresgélni a sok negatívum mellett, hogy mire is kattintsak rá, de itt legalább én választhatok.
Nem olyan régen, még én is szerkesztettem egy kis helyi újságot. Általában csak a jó és szép dolgokat írtam bele a körülöttünk zajló eseményekből. Megjegyzem, hogy mindig megtelt. Mindig volt annyi örömteli esemény, ami a tizenkét oldalt megtöltötte! Persze voltak, akik kifogásolták, hogy csak a jót írom, de többen voltak azok, akik szerették olvasni. Tehát lehet így is…
Amikor valaki akaratod ellenére felbosszant, akkor nézz ki az ablakon, figyeld a felhők vonulását, a madarak röptét, vagy a kék eget. Gondolj valami szépre, és csak szeretettel gondolj a világra. Soha ne gyűlölettel.
A második kívánságom az lenne, hogy mindenki a maga dolgával foglalkozzon. Én mindig igyekszem nem beleszólni más dolgába, de én is azt szeretem, hogyha engem nem irányítanak, hanem megmondják, hogy ez a dolgom, és hagynak kibontakozni. Azt nem szeretem, amikor beleavatkoznak, hogy miképpen csináljak valamit, amit én már húsz éve csinálok, ők meg soha nem próbálták..
Én sem magyarázom meg a kőművesnek, akivel házat építtetek, hogy miként rakja a téglát, a péknek a kenyérsütés fortélyait, és a fodrásznak sem, hogy hogyan fogja az ollót a kezében. A mai világban sajnos egyre inkább azt tapasztalom, hogy mindenki jobban akar a másik dolgához érteni, másokat irányítani, kritizálni, miközben a sajátját valahol elhanyagolja.
A harmadik kívánságom pedig az lenne, hogy eljussanak a negatív beállítottságú emberekhez is a világ szépségei, és méltatlankodásaik, tiltakozásaik, dühkitöréseik között észre is vegyék azokat!
Kedves olvasóm, nyisd ki lelked a szép felé, és vedd észre a téli fagyban a jégvirágok csodálatos formavilágát. A fagyos évszakban a kandalló melegét.
A szállingózó hópelyhek ne a fáradtságos hólapátolást juttassák eszedbe, hanem állj ki a hóesésbe és csodáld, ahogy a magasból milliónyi jégcsillag hullik alá.
Hogyha télen hideg van, az természetes. Hát öltözz fel, és úgy menj a természetbe, etesd meg az éhes kismadarakat, és figyeld, ahogy minden irányból érkeznek, és vidám énekkel hálálják meg a gondoskodásodat. Figyeld meg a madarakat, ahogy tűrik a téli hideget, és nem reklamálnak, hanem alkalmazkodnak. És nézd a tollruhájukat, milyen mesebelien szép…
Nem lehetne ezt fordítva? A címoldalra nagybetűkkel a pozitív eseményeket, és benne valahol apróval a rosszat?
Amikor valaki akaratod ellenére felbosszant, akkor nézz ki az ablakon, figyeld a felhők vonulását, a madarak röptét, vagy a kék eget. Gondolj valami szépre, és csak szeretettel gondolj a világra. Soha ne gyűlölettel.
Esténként ne mulaszd el megcsodálni a csillagokat, ahogy nap mint nap szüntelenül kiülnek a sötét égboltra, és vidáman pislognak rád.
A holdat se hagyd ki. Mindennap más, és más arcát mutatja, néha csak éppen vékony karéjnyi látszik belőle, míg máskor egész mosolygós arcát láthatod. Borongós éjszakákon eljátszogat a felhőkkel, mögéjük bújik, majd néha kiles, hogy látod-e…
