Vajon mit rejteget az új esztendő?
Az év vége s a következő kezdete mindig sok kérdést vet fel legtöbbünknek és sajátosan színes élményeket nyújt.
Az advent a sötétség hónapja is, de a jövő várása is. Mégis ekkor volt szokásban évszázadokig, mára inkább kifogyóban a roráté, a hajnali mise. Melyre nagy számban jöttek a hívők, inkább még sötétben, mint hajnali derengésben. Aztán a hajnali, Messiás váró istentisztelet végén már megjelent a fény, s a hívek világosban térhettek haza. Különös hangulat, gyermekkoromból még emlékszem reá. Ma már kevés faluban van hajnali mise, ahogyan a Szenteste éjféli miséjét is sok helyen korábban tartják. Ezzel kényelmesebb az élet, de valamit mégis veszítünk.
Sajnos a fehér karácsonyok is évek óta elmaradnak, pedig millióan várjuk. A hó sajátos, békés hangulatot ad ádventnek, karácsonynak, különösen a szent éjnek.
De azért az ádvent hívőknek, s nem hívőknek is magában hordja a várakozás hangulatát, a béke felsejlő üzenetét. Ilyenkor legtöbb emberben érezhetővé válnak a családi kötelékek, az emberi kapcsolatok. S persze az ajándékozás, mely mindig magában hordja emberi viszonylatok sajátos üzenetét. Mennyivel más egy személyesen készített kis ajándék, mint egy szupermarketban beszerzett drága híradástechnikai cucc! Itt bizony már viaskodik a személyesség és a kereskedelmi reklám hatékonysága. Persze üzletben is lehet valóban személyre szóló ajándékokat választani!
Karácsonykor a legtöbb családban érezhető az egész évhez képest letisztultabb béke. Igaz, a magányosak ilyenkor még magányosabbak lesznek. Az asztalokon legtöbb helyen megjelennek a háziasszonyok remekművei, sok helyen valami jobb bor is. S persze rokonok, barátok látogatása és meglátogatása.
A két ünnep közti hétköznapokon nem szoktunk sokat igyekezni. Nem ez a néhány nap a nemzeti össztermék , a GDP leghatékonyabb megtermelője. Aztán Szilveszterkor jön a nagy buli, odahaza, baráti társaságban vagy éppen nyilvános helyen. Ilyenkor legtöbben néhány órára elfelejtik bújukat- bajukat, bár az alkohol is kedvelt bútemető. Aztán másnap még pihenés, kinek átmulatott éjszaka lassú felejtése, kinek valami komoly, ünnepélyes nap, jókívánsággal persze mindenkinek.
Esetleg az ünnepi misén jövőért imádkozva. Ki így, ki úgy, félve vagy éppen izgalommal kutatná a jövőt. Igazat talán csak az ismert régi dal mond:
Bárhogy lesz, úgy lesz! A jövőt nem sejthetem. A múlt ezer rejtelem! Bárhogy lesz, úgy lesz!
Azért az élet nem véletlenszerű, bár véletlenek által erősen befolyásolt. De a múlt mindig jelentősen meghatározza a jövőt. Sokan azért sóhajtanak, bár végre ne így lenne!
Én magamban tettem számvetést, s persze nem csak magamnak és magamról. Nem szoktam elfelejtkezni közvetlen környezetemről, barátaimról és nagyobb közösségekről gondolkodni, s miről elmélyülten túl keveset beszélünk és gondolkodunk: nemzetünkről is.
Az elmúlt év sok gonddal és bajjal telt el, de nem kevés megoldással is. Kitört az ukrán válság. Miért is? Mert Ukrajna döntési ponthoz érkezett. Vagy az Oroszország által meghatározott kereskedelmi és vámegyezményekhez csatlakozik Putyin terve és akarata szerint, vagy éppen ellenkezőleg, az EU társult tagja lesz és közeledik vagy belép a NATO-ba.
Nem feladatom elemezni a Majdan téri felkelést, a mesterlövészek gyilkos munkáját – mások sokan sokkal jobban értenek hozzá, mint én, mégsem látunk tisztán. Az, hogy különböző titkosszolgálatok kemény aknamunkát végeztek, nem kérdéses. Közben lelőttek egy utasszállító gépet – ilyet a világ nem szokott megbocsátani. Lenyúlták a Krímet, de lehet, hogy csak visszaszerezték Hruscsov ajándékát. A „zöld emberkék”, azonosító jel nélküli szakadárok vagy a szomszéd országból feladattal küldött veteránok. Volt egy a világ által el nem ismert népszavazás – később több is – holott, lehet, hogy itt sokan őszintén szavaztak. De a világ sorsát nagyobb erők határozzák meg.
No, nézzünk csak odébb! A néhány évvel ezelőtti „arab tavasz” virágba kevéssé borult, gyümölcsöt meg évek óta nem hoz. Csak menekülteket – akik többségben tényleg szerencsétlenek – és özönlenek Európába. Az elmúlt napokban 150 fős csapatot fogtak egyik déli országrészünkben. Csak egy helyen. Franciaország és Olaszország tengervidékén néha a duplája is belefullad a tengerbe jobb napokon. Észak Afrikában és a Közel-Kelet egyes országaiban már arab gyilkol arabot. Ha éppen nem az ő vallási irányzatához tartozik. Az Iszlám Állam nevű szervezet uralja Irak Szíria számos települését és élet-halál harcot vív a kurdokkal. És közben interneten élőben közvetíti néhány nyugati túsz, leginkább nyugati újságíró torkának elmetszését. Horror élesben, tanulságul keresztények számára. Akiket ezrével gyilkolnak, vagy ejtenek foglyul.
A NATO kivonult Afganisztánból, ennek előestéjén, ünneplésül több mint 140 diákot gyilkoltak le tálib öngyilkos merénylők. Új középkor? Ezt majd 100 év múlva a történészek hivatottak eldönteni: nekünk csak túl kell élni.
De nem túl barátságos ma a világ, és még kevésbé kiszámítható.
És egy olyan nemzet szempontjából, mely létszámában alig haladja meg a világ lakosságának ezredrészét? Ha arányát tekintjük, súlyában, mint a bolha és az ember aránya. Igaz, a bolha csípni tud! Ukrajna jelentősége az Oroszország-USA nagyhatalmi játszmában nálunk sokkal fontosabb.
Mégis a Gyurcsány-Orbán váltás a nemzetközi érdekek kiszolgáltatásától a nemzeti érdekek képviselete irányába mozdította el az országot. Annak számos jelével: eladósodás/eladósítás kontra bankadó, a svájci frank hitel nehéz, de sokban eredményes rendezése, plazastop és multik szabályozása, a hazai piac és termelés erősítése. Forintban ezer milliárdok a ránk telepedett vérszívó tőke rovására. Valamit visszaszereztünk, s ilyenkor legalább illik ezt elismerni.
Nem túl barátságos ma a világ, és még kevésbé kiszámítható.
Lakosságunk 3 választás alapján átkerült az orránál fogva vezetett kategóriából a szabad gondolkodó kategóriába. 3x kétharmad szerintem a világtörténelemben sem volt. Ez csak formailag Fidesz-KDNP-siker, valójában nemzeti felismerése és elkergetése azoknak, akik ezt az országot évtizedek során padlóra tették. A nép a szavazófülkékben a II. osztály mélyére küldte az uralkodó (ál)baloldali elitet. (Persze a kézen-közön elcsángált tőke döntő többsége még tulajdonukban maradt. Azok tulajdonában, akik a marxizmus ürügyén majd fél évszázad gyakorlatában mutatták be az eltulajdonlás művészetét.)
5 éve úgy éreztem, egy súlyos viharban a tengeren hánykolódó hajón vagyunk, szirtek és zátonyok között. Most inkább egy viszonylag jól, szelekkel, rendezetten sikló naszádon.
Szívesen vállalom kifejtését, de e blog így is hosszúra sikerült.
Zárásul hadd kívánjak önnek kevés külső vihart, rendezett belső viszonyokat, folytatását mindannak, ami történt (még akkor is, ha néha vitatkozom vele). Kívánok összetartást, jó lenne nagyobb nemzeti összefogás, bár álruhások, maszkot viselő elégedetlenség keltők között kell megtalálnunk egymást!
Legyünk mi sokkal erősebbek, a nemzet egészének sorsáért aggódók és tenni akarók, mint a külföldi érdekeket szolgálók, lopott vagyonokat ármánnyal védők! S építenünk kell a nemzetközi összefogást is. Lengyelekkel, horvátokkal, szlovénekkel és folytathatnám a sort. S akár új szereplők is csatlakozhatnak egy ilyen baráti társasághoz.