Eggyel több, vagy kevesebb?
Eggyel több év telt el, már csak két nap és ugrik egyet az évszámláló. Ha belegondolunk, nem is olyan régen volt az, hogy mindenki cidrizett, mi lesz velünk, ha kétezer betelik. Aztán mindenki azon aggódott, hogy csatlakozunk-e az unióhoz avagy sem. Aztán gazdasági válság érkezett bősz lendülettel, aztán mégis itt vagyunk. Aztán ugye jött 2012, és a maják repkedtek mindenhol, szerencsétlenek annyit voltak emlegetve, hogy ihaj.
Mi pedig itt vagyunk, jól, rosszul. Szeretve egymást, vagy épp marcangolva a másikat apróságokon. Eggyel több év telt el, emberek jöttek életünkbe, és emberek távoztak körünkből.
A magam fogadalmait máskor és máshogy teszem meg.
Van, amit végre megtanultunk és persze van, amit a mai napig sem értünk. Lehetne "takarodót fújni", lehetne csodás és hangzatos szavakkal csépelni az elcsépeltet. De ugyan minek?
Valahogy mindig más minden, és valahogy mindig ugyanaz. Még két nap, és egy picit más számot kell írni a dátumhoz, persze az ember keze majd egy ideig nem fogadja a parancsot, és rutinból teljesít. Aztán beáll, megszokva a változást.
Most, mikor írom ezeket a sorokat (megkésve), kint cudar idő tombol, hallom a szél süvítését, és ki is lestem, esik. Esik és hordja, meg hordja azt, ami épp esik. Kis számvetésféle futott át rajtam, de csak kicsi, nem írtam listát, nem csináltam fotósorozatot, hanem egy bolond ötlettől vezérelve olvasni kezdtem. Blogcímeket, nekem elég annyi is. Felvillantva magamban, hogy mik voltak azok az igazán fontos dolgok, amik arra késztettek, hogy virtuális tollat ragadjak. Ebből tovább léptem.
Hogy mennyi ember lépett be az életembe ez alatt a 363 nap alatt... Sok! Ért csalódás és öröm, könny szökött szemembe, és vigyor ült az arcomon. Ez így helyes, hisz ki úton, a saját útján van, azt éri napfény és veri eső is. Egyben vagyok igazán biztos. Na jó, kettőben. Az egyik az, hogy ez az év számomra nem eltelt, hanem megéltem. Megéltem minden napját és percét, mentettem és mentettek, mosolyogtak rám, és dühöngtek. Éltem. Nem vagyok szomorú, mert eggyel kevesebb lett, vagy eggyel több az évek száma. Nekem ez ÍGY jó.
Aki úton, a saját útján van, azt éri napfény és veri eső is.
A másik? Nos a másik az titkos, azt rejtse homály, de van és létezik. Én tudom, ez a fontos.
Mint mindenki, határoztam, és elhatároztam magam megannyiszor idén is, és jövőre is ezt teszem. Három nap múlva is, meg három hónap múlva is.
Fogadalmam is egyetlen lesz, hogy nem fogadok meg semmit. Szilveszterkor biztos nem. Mert csak egy dátumforduló, és nem az én életem fordulópontja. A magam fogadalmait máskor és máshogy teszem meg.
Elnézve "firkászkodásom" szem előtt zajló múltját, mondhatni eseménydús. Sok emberben gondoltattam valamiről valamit, vagy valakiről valamit. Igazából ez jó érzés. Az itt ténykedő igazi bloggerek célja ugyanez. Mutatni valamit valamiről, a saját nézőpontjukból. Színes kis csapat, nekem tetszik, jövőre is tetszeni fog. Vettem virtuális tintát, pont e célból. Firkálok tovább, mert jól esik nekem, s remélem másnak is.
Ezúton köszönöm meg eddigi figyelmét mindenkinek, aki olvasásra méltatta firkálmányaim. Kívánva a következő évre mindazt, mit ebben nem ért el, meg még egy kicsit. Csak azért, hogy legyen eggyel több.
Boldog új évet kívánok: Suttogó Gabriel
