Megtalálni belső békénk, belső utunk

Karácsony van! Hol itt, hol ott csendül fel valamelyik betlehemi ének. Bizony, rég nem voltam éjféli misén, de bennem él az egész sajátos hangulata.

Mostanában nehéz eljutnom. Ilyenkor a falu népe megtölti a templomot, a mise után rég nem látott ismerősök köszöntik egymást. De az egész misének sajátos a hangulata. Fenyőfák, fenyőgallyak, gyertyák nagy sokaságban, és „Dicsőség a magasságban Istennek, békesség a Földön az embernek”. Ilyenkor mélyen hívőt és kevésbé hívőt is megérint a karácsony spiritualitása.

advent

Ilyenkor az Isten vagy személyes istenképünk sokkal közelebb van. Nemcsak keresztény hitünk, de kollektív tudattalanunk is megmozdul. Ilyenkor még a koldus is ember, a szegény is egy pillanatra boldog, az Istengyermek mindenkit megérint – hívőt és hitetlent.

Pál Feriről, a katolikus prédikátorról mondják, hogy prédikációin több a hitetlen, mint a hívő. Mert ő az embert szólítja meg, s közvetít valamit az Isten kisugárzásából.

Nem kioktat, nem számon kér, csak meghív néhány belső gondolatra, mely talán mindegyikünkben megvan.

Ilyenkor az Isten vagy személyes istenképünk sokkal közelebb van. Nemcsak keresztény hitünk, de kollektív tudattalanunk is megmozdul.

A karácsony üzenete a remény, hogy nincs olyan gödör, melyből ne lenne kiút, s a karácsony üzenete az is, hogy a belső béke, a belső útkeresés, a közvetlen környezet szeretete a jövőt – és leginkább magunkat és a hozzánk közel állókat - építő energia.

(Pál Feri évekig tanártársam volt havi egyszer a Semmelweis Egyetemen, közvetlen stílusával közszeretetnek örvendve)

A keresztények istenkeresésről beszélnek. Hadd ne maradjak saját katolikus vallásom és a kereszténységen belül. Be kell vallanom, hogy a hanuka velünk szinte időben egybeeső ünnepét és üzeneteit nem ismerem, pedig vannak barátaim, akiktől bizony megkérdezhettem volna. Még az időpontját sem tudom, ezért udvariasan, de őszintén kívánok kellemes ünnepeket.

advent

A plázák és nagyáruházak előtti parkolóban a koldusokat igyekszem elkerülni, igen rossz üzlet vagyok számukra, vagy éppen dolgoztatóik számára. A nyomort csak a célzott segítség oldhatja fel. S bizony meg kell találnom azt, kin és hogyan segíthetek. De ez a segítség akkor a leghatékonyabb, ha megérti az egyes ember valós szükségletét.

Elgondolkodtak már Önök azon, hogy hány embernek hiányzik az emberi szó, az elfogadás, az igazi emberi megértés, vagy akár a szeretet? És ezt nem csak a legszegényebbek között kell találni. Visszatérő kérdés a médiában: miért van annyi öngyilkosság karácsony táján? Bővíteném a kérdést: vajon hányan várják, hogy végre karácsonykor megjön valami szeretet?

S ha nem, hát bizony a magányosnak a karácsony a legmagányosabb!

Karácsonykor szinte mindannyian kincset keresünk, melyet szeretetnek, jövőnek vagy Istennek hívnak! És nehéz a karácsonyt e nélkül tölteni!

A karácsony elsősorban valláshoz kötődő ünnep. De kultúránk, kollektív tudattalanunk része is. Nekem ez ünnepkörbe beletartoznak hívők és nem hívők, keresztények és nem keresztények.

A karácsony elsősorban valláshoz kötődő ünnep. De kultúránk, kollektív tudattalanunk része is. Nekem ez ünnepkörbe beletartoznak hívők és nem hívők, keresztények és nem keresztények. S hangsúlyoznám, nemzetünk, a magyarság közös ünnepe, s remélem az összetartozásé is!

Ritkán nézek TV-t, eddig az X-Faktorról azt sem tudtam, mi az. Most két alkalommal végignéztem, örömmel és meglepetéssel.

Egy 15 éves határon túli leány nyerte, fantasztikus teljesítménnyel. Könnyen világsztár lehet. De itt most mégis azt emelném ki, hogy a 3. helyezett Benji mandula szemekkel és anyanyelvi kiejtéssel annyit mondott „Itt születtem, ez a hazám, magyar vagyok”. A párhuzamos énekversenyben Míra, a barna bőrű szép leány „Halleluja” éneke nemcsak a hallgatóságot, de a zsűrit is megérintette. Tovább jutott. S talán a legfontosabb, hogy valamilyen mindenkit megérintő szellemiséget közvetített.

S most szép karácsony napján remélem, sokakat megérint az összetartozás, a nemzet, talán az Isten kisugárzása.

Ez a blog rövid lett, mint egy gondolat! Találkozás kollektív lelkünk ritkán érezhető mélyével.