Takarodó
Lehet, tudnék írni a közelgő karácsonyról, de nem gondolom, hogy be kellene állnom a karácsonyi közhelyeket szaporítók csapatába. Amúgy is, a karácsony egyrészt vallási ünnep, másrészt családi ünnep, így igazából nem sok keresni valója van egy blogoldalon.
Remélhetőleg akiknek fontos a karácsony, azok nem blogot fognak olvasni éppen, így nyugodtan írhatok egy profán témáról. Ez a téma pediglen legyen a takarodás témája. Gyakran volt címlap így az ősz végén, tél elején a mondat: "Orbán takarodj!"
Igen, így, ilyen keresetlenül. Kisebb-nagyobb tömegek zúgták ezt a számukra oly kedves szlogent néha rigmussá csiszolva. Arról azonban nem beszéltek igazából, hogy ha beteljesedik a kérés, akkor mi lesz. Mert beszéltek a szónokok szegénységről, főleg az amerikaiak által felturbózott, részükről tényként kezelt korrupcióról, ám arról, hogy ki lenne az az egyáltalán nem korrupt, nem demagóg, nem diktátor, de valódi demokrata, csiszolt politikus, aki az általuk oly nagyon várt takarodó után átvenné a stafétabotot, nem igen szóltak.
Jöhetne mondjuk Lázár, s jönne a rigmus: "Rolex János takarodj". Jöhetne Rogán, arra is lenne rigmus rögtön, de lenne a levitézlett ellenzéki politikusokra is bizonyosan.
Így a nagy takarodó után maradna az üres parlament, vagy visszatérne a nagy libaszakértő, akiről a tavaszi kampány során kiderült, hogy politikusnak csapnivaló.
Ha az összes szónok összes jó gondolatát összeadjuk, abból sem jön ki egy koherens cselekvési program.
Az lenne a takarodó után, mint a középiskolás kirándulásokon, suttogás, kiszökdösés, szaladgálás. Szóval minden lenne, csak alvás, illetve esetünkben nyugalom és építkezés nem.
Mert az egy dolog, hogy feláll valaki egy emelvényre és elharsogja egy adott réteg sérelmeit, ki tudja, ki finanszírozta hangtechnikával. Ám ha az összes szónok összes jó gondolatát összeadjuk, abból sem jön ki egy koherens cselekvési program a takarodó utánra.
Esetleg ez is a célja annak, aki a háttérből generálja ezt a nagy takarodót?
Azon azért el lehet gondolkodni, miért nem nőtt még fel egy új friss generáció a politikában. Volt 25 év és nagyjából semmi. Ebben a 25 évben háromszor megválasztották a FIDESZT, és 12 évig kormányzott szintén választói felhatalmazással az utódpárt. Úgy, hogy egy pufajkás, egy ügynök és egy bukott KISZ-titkár volt a miniszterelnök.
Szóval, miközben a nagyon remeknek tartott demokrácia működött, az eredmények csak nem jöttek úgy, ahogyan azt a rendszerváltáskor elképzeltük. Ennek pedig egyetlen oka volt, hogy ez a rendszerváltás igencsak magyarosra sikerült, fél megoldásokkal, fél szívvel.
Tetszettek volna forradalmat csinálni
- mondta Antall József, de ha már nem csináltak, akkor kussoljanak, gondolta, de úriemberként ezt már nem mondta.
Most néhányan azt gondolják, az elmaradt forradalmat be lehet pótolni. Ám így nem lehet. Hamis indítékokkal, tisztázatlan háttérrel és rejtett érdekek mentén nem lehet, nem szabad.
Akik most dörgölik a markukat és szítják a tüzet, azok 90-ben, 94-ben, 2002-ben, 2006-ban kussoltak. A szónokokat ez nem zavarja, hogy milyen okból, nem firtatom, inkább nem próbálom kitalálni, hogy az ítélőképességük kevés, vagy a háttértámogatásuk sok hozzá. Bármelyik verzió igaz, én úgy gondolom, takarodót most a tüntetések szervezőinek kell fújni.
Mindenki másnak: