Szívbéli értékmérő
Érdekesek vagyunk, mi, Emberek. Szeretünk mindent megtudni, tudni akarjuk, hogy mi milyen hosszú, vagy épp milyen mély. Gyakorlatilag mérlegre tesszük magunk és egész világunk minden történését és az értéke, mértéke alapján vonjuk le a következtetéseinket.
Gyermekeinknek "érdemjegyeket" adunk, lemérjük és megmérjük a teljesítményt. Felmérjük, hogy a "kapott adatok" birtokában mennyire felel meg nekünk bármi is. Értékelünk és értékelünk. Ha valami jó, vagy rossz, azt hogy lehet értékelni? Milyen mérési adatokat lehet kapni?
Elgondolkodtam. Így, Karácsony előtt. Vajon az egyes emberek magát a Karácsonyt mennyire
értékelik... Hogy élik meg? Ideges készülődéssel és vásárlással. Elszomorodom az óriás bevásárlókocsikon, mintha egy hónapra készülnének, úgy vesznek később kidobandó dolgokat az emberek. Ajándékláz, mi egyben aranyláz is? Jönnek a "férfias küzdelmek" a fenyőfákkal, és
különleges technikák alakulnak ki a stabilitás érdekében. Rituálék, és a konyhák olajfüstös ételgyártása lenne csak a lényeg?
Rituálék, és a konyhák olajfüstös ételgyártása lenne csak a lényeg? Nem, valami más történik, másnak kell történnie.
Nem, valami más történik, másnak kell történnie. Az elme mérlegét ezekre a napokra félre kell tenni, most a szív mérlege és értékelő érzéke kell, hogy valóban az Ünnepek ne csak letudva legyenek. Ünnepeid nem akkor lesznek, ha azt mondod, eltelnek, hanem akkor, ha megéled őket...
Ahogy egy egyszerű fenyőfa átlényegül karácsonyfává, úgy kell nekünk is másképp élni és érezni. Mi igazán értékes, nem lehet megmérni. Fizikailag lehet egy gyertya fényét megmérni, de az érzést, mit kivált, sosem. Lehet mérni stopperrel, hogy meddig ég egy csillagszóró, de
a szemekben tükröződő csillogást sosem. Hogy is lehetne? Hány declibellel szóllal meg a meglepett gyermekhang? Milyen hangosan szól a "köszönöm"? Meddig tart egy ölelés? Ezek mind
mérhetetlenek.
Az igazi értékeket nézve biztosan, de kit érdekelnek ezek az adatok? Engem nem, s remélem nagyon sok embert nem fognak ezekben a napokban. Az igazi béke ritka vendég manapság, de aki meg akarja lelni, meglelheti. De hogy a vendég maradni is akarjon, azért tenni is kell. Kellene, mindenkinek.
Én a magam részéről kivánok békés és meghitt karácsonyi ünnepeket, mind az olvasóknak, mind az oldal lelkiismeretes készítőinek. Kívánva, hogy a fa alatt mindenkinek legyen ott a legfontosabb ajándék. A Szeretet.