Lépj ki velem!
Nyüzsög a világ, néhány nap és karácsony. Legszebb ünnepünk, én is szeretem, mégis úgy gondolom, a jeles napokra való „megfelelő” készüléstől, és a szokások betartásától még nem lesz körülöttünk ünnep.
Az ünnep számomra az, ha ki tudunk lépni a hétköznapokból, ami nagyon jó dolog, mert így bármikor lehet saját kis ünnepünk, nem kell hozzá karácsony. De a karácsony is akkor lesz igazán szép alkalom, ha ezt megtesszük: ha kifordítjuk a hétköznapunkat, és úgy bújunk bele. Ha korán szoktunk kelni, most lustálkodjunk sokáig! Ha el szoktuk pakolni az ágyneműt, most hagyjuk a csudába az ágyazást, reggelizzünk az ágyban, és csúsztassuk el az ebédet egy órával! A szöszös szőnyeg, vagy a mosatlan edény sem fog ránk kiabálni, hogy ejnye-bejnye, ha mi inkább leülnénk végre egy könyvvel a sarokba. Ajándékozzuk meg egymást és magunkat is azzal, hogy kényelmes, nyugodt napokkal zárjuk az évet.
A gyermekeinkre figyelve sokat tanulhatunk. Nekik elég a különleges naphoz az is, ha a tornaórán helyettesítés miatt más feladatokat kapnak, vagy a nagyszünetben közös kvízjáték van, esetleg zenehallgatás. Nem nagy dolgok ezek, de már az is lelkesítő élményt jelent nekik, hogy nem a megszokott, monoton napirend szerint kocog velük a hét. Ilyenkor kevésbé fáradnak el, és többet mosolyognak.
Ha mosolygós, pihenős karácsonyt szeretnénk, akkor lépjünk egy nagyot, hagyjuk magunk mögött az átlagnapokat, és tegyük különlegessé az év végét csupa-csupa olyan dologgal, amire máskor nem érünk rá.
Csak annyit vállaljunk látogatókból, süteményekből, amennyi valóban jólesik, hiszen van egy egész évünk a rokonokra, ismerősökre, nem kell telegyömöszölni az év utolsó hetét. Helyette lazítsunk, sétáljunk, gyönyörködjünk a fényekben, és az emeletes gesztenyetorta helyett készítsünk egy gesztenyepürét tejszínhabbal! Sokkal finomabb lesz…
Meg fogom ünnepelni a karácsonyt szívemben, és iparkodom egész esztendőben ünnepelni. Élni akarok a Múltban, a Jelenben és a Jövőben. Versengjen bennem ennek a háromnak a szelleme.
Charles Dickens
