Íróvessző
A stílus maga az ember, mondta Buffon grófja akadémiai székfoglalójában. Eltalált mondat, gyakran idézik azóta is.
Olvasva a mai sajtót, és az internet vélemény bugyrait, fogalmazhatnánk úgy is a stílustalanság maga az ember, és aztán mindjárt rá is kérdezhetnénk: Ember?
Az embert nem a születés, a földi rang avatja előkelővé, hanem a szellem és a jellem.
Goethe mondta ezt és milyen igaza volt. Nem akarom tovább fokozni, de azért még ide másolom Arany János sorait:
Legnagyobb cél pedig itt-e földi létben, Ember lenni mindég, minden körülményben.
Most bizonyára sokan furcsán néznek ezekre a sorokra, nem értvén, mit izmozok én itt a stíluson, meg az emberségen, egyáltalán, hogy jön ez ide Ádventkor, tüntetések idején.
Úgy, hogy ma egy Deutsch nevű - és itt bajban vagyok, mert a fentiek után embert csak idézőjelbe írhatnék, az úr szintén felejtős kifejezés lett vele kapcsolatban -átlépte nálam azt a bizonyos Rubicont. Próbálgatta már, de most sajnos, vagy inkább törvényszerűen elég nagyot ugrott.
Miről is van szó. Bizony a trágárságról, és egy másik, mondjuk így, (hogy a valódi embereket meg ne sértsük) fajtárs gátlástalan sértegetésétől. Ez ugyan nem újdonság a hazai közéletben. Újságírók is nagy lendülettel vetik bele magukat néha a kifütyülendő szavak használatába. Elég csak Bayer Zsoltra vagy a pólus másik felén Tóta W Árpádra gondolni. Ám az ő szavaik a Magyar Hírlapban vagy a HVG-ben jelennek meg, így a főszerkesztő lelke rajta, hogy olvasószám emelés ürügyén hagyja őket, hadd pusztítsanak a maguk útján.
Ám Tamásunk más, ő európai parlamenti képviselő, valaki, aki a magyar polgárok szavazatai alapján a hazánkat képviseli az Európai Unióban. Persze mondhatják, csak felcsatlakozott a Szanyi Tibor féle uniós bumburnyák expresszre, de ez a szememben nem mentesíti, sőt inkább rontja az esélyeit, hogy valaha még az életben a fent megkérdőjelezett kategóriák valamelyikébe soroljam.
Gyorsan hozzá teszem, hogy a fent nevezettek, számos követővel bírhatnak még a szakmájukban és a közéletben.
Ez a kocsmai stílus még egy négyszemközti veszekedésben sem elfogadható, ám ott még lehet hirtelen felindultságra hivatkozni, ám mindezek leírva, immár nem az indulatot, hanem inkább írójuk jellemét, illetve mondjuk így, máz nélküli valóját mutatják meg.
Persze tudom, van olyan mondás is, hogy
amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten
is, ám nem gondolom, hogy bármilyen sérelem, igaztalan vád mentesíti azt, aki az íróvesszőt (stílust) bunkónak használja.
Sokan hivatkoznak nálunk az unióra és az uniós értékekre, sajnos ez így nagyon kétélű, mert, mint már példa is volt rá, nem csak a magyar képviselők között vannak stílus-gyászhuszárok.