Lebecsülve
Lebecsülni valamit, vagy valakit mondhatni szakállas hiba. Mert ugye szinte azonnal előítéletet gyártunk, és "elkönyveljük" a dolgokat és embereket, feltételezett képességeik és tulajdonságaik alapján. Ítéletet mondunk szinte azonnal, ami igazából a saját felettünk eltört pálcát is jelenthetné. Aztán persze meglepetésként ér minket az, hogy aki lebecsült volt egykor, most becsültté válik. Néha pillanatok alatt.
Az emberek próbálnak másokat befolyásolni, valahogy a saját képükre szeretnék formálni a környezetük, és a benne élő, vagy épp csak látogatóba érkező embereket. A megszokott kis életünk, a napi rutinélet az, ami akár lustaságból vagy épp irigységből becsüli le azt, ami tőle eltérő.
Az ember annyira különbnek érzi magát mindennél és mindenkinél, hogy elfelejti azt, hogy nem kéne lebecsülni semmit. Még a legapróbb teremtményt sem. Lenézzük primitívségét egy "bacinak", aztán a baci pármillió társával ledönt minket, mint a kasza a kalászt.
Vitorlázni megyünk, kihasználva a víz és a szél erejét, majd mikor tombolnak az elemek, segélykérőn nézünk az ég felé. Lenézzük az egyszerű és hátrányos embereket, aztán lehet, a következő percben "Ő" ment ki minket szorult helyzetünkből.
Nem kötelező penzum kismillió sms-t és mailt, képeslapot küldeni. A szeretetről kéne szólnia.
Lebecsülni oly könnyű, becsülni olyan nagyon nehéz? Megbecsülni a fedelet a fejünk felett, az ételt az asztalon, egy szerető család ölelését? Miért kell ennyire telhetetlennek lenni, mint "Maya, a méhecske"?
Tíz nap múlva karácsony, egy fontos "szülinap". Becsüljük és megbecsüljük majd e napot annyira, mint ahogy megérdemli? Merem állítani, hogy van, aki azt sem tudja, mit ünneplünk, csak annyit tud, hogy ajándékot kap, és ajándékot kell adnia. Pedig ezen nap nem erről szól. A szeretetről. Sokaktól hallom, hogy "megint karácsony, húúú". De miért?
Nemcsak fizetett ünnep és kötelező látogatás egész évben nem látott rokonoknál és ismerősöknél. Nem kötelező penzum kismillió sms-t és mailt, képeslapot küldeni. A szeretetről kéne szólnia. Miért lett ez elfeledve? Miért van, hogy aki alig tud menni, az most nem várakozással tekint e napokra, hanem csak izgalommal, hogy mit fog kapni Ő? Arról kevesebb szó esik, hogy mit fog adni. Nem maga az ajándék az, ami fontos.
Ki csak ebben hisz, téved. Az ajándék, aminek bennünk kéne megfogalmazódjon, nem is miénk. A születésnaposé, aki azon a napon született. Neki nem kell ledtévé, gyagyástelefon, sosem kért arra senkit, hogy hitelt vegyen fel ezekre. "Neki" csak a szeretet a fontos. Az, ami a szívekben lakik, ami nem eladható, de ADHATÓ...
Lebecsülni és legyinteni legyen az, ami nem becsülendő, ami pedig érdemes a megbecsülésre, az legyen most igazán a szemek előtt, és ott bent. A szívekben.
Az igazi ajándék sosem lesz tárgyi. Az igazi ajándék maga a Gondolat, a kapocs két ember között, és csak akkor valósul meg az igazi ajándékozás, ha nem irányítja Érdek. Az Ajándék nem más, mint egy tárgyon keresztül adott Élmény. A fontosság élménye. A tudaté, hogy akit szeretünk, az is szeret annyira minket, hogy megajándékozzon saját magával.
Ezt szem előtt tartva kéne karácsony felé közelíteni. Szerintem...