Aggódjunk kicsit a demokráciáért!
Vasárnap délelőtt van. Kint szomorú borongós tél eleji idő. Itt bent jó meleg. Körben a polcokon könyvek, olvasatlanok és sokszor olvasottak csábítanak, de erőt veszek magamon. Most végre van egy kis időm, csatlakozom hát a mostanság nagyon divatos trendhez és aggódom egy kicsit a honi demokráciáért. Mert lássuk be, a demokráciáért lehet aggódni sokat, de eleget sohasem.
Nem régen történt, hogy meglebegtették az internetadó bevezetésének lehetőségét, s az eddig palackban zsörtölődő szellem kiszabadult, s feltámadott. Na, nem az igazi tenger, csak honi aprócska mása, s vetett néhány szilaj hullámot, mely méretes tüntetés formájában öltött testet. A döntéshozók észlelvén a bajt azonnal visszakoztak. A hullámok is csendesedtek, ám szűnni egyelőre nem akarnak.
Persze, hogyan is szűnhetnének, amikor ismét sikerült egy kis hergelőt bedobni, most éppen a boltok vasárnapi nyitva, illetve zárva tartásával kapcsolatban. Azt, hogy ez a döntés mire jó, szerintem az illetékesek sem tudják, mert az jól hangzik, hogy a dolgozóknak is megjár a vasárnapi pihenő, de ezen az alapon bezárhatnának az éttermek, sőt a sportlétesítmények is, a fürdőkkel egyetemben stb. Az, hogy a döntéshozók nem ismerik a magyar valóságot, ebből is látszik. A magyar dolgozónak nem a vasárnapi munka a legnagyobb gondja, hanem például a minimálbér, az, hogy a fizetése egy részét feketén kapja, hogy a munkabiztonsági szabályokat nem igazán veszik komolyan. Bárki, aki nem a parlamentben dolgozik, tudja sorolni tovább.
Vissza hát inkább a demokráciához, melyet nálunk legjobban talán a néhai Kádár-rendszer hívei féltenek, na meg persze a beépített CIA-ügynökök. Mert bizony Udo Ulfkotte német újságíró kitárulkozása óta ez az utóbbi lehetőség sem tűnik légből kapottnak. Nevezett úr könyvet írt arról, hogy német újságírókat, köztük őt magát is miként mozgatták a titkosszolgálatok. Ennek fényében egyáltalán nem furcsa a hazánkról megjelent elítélő és a honi demokráciát nagyon féltő cikkek tömege a nyugati sajtóban.
Amúgy Ulfkotte úr emleget bizonyos Soros nevű embert is ezekkel a dolgokkal kapcsolatban. Idézet a hivatkozott cikkből:
Látom azt, amit Magyarországról írnak ugyanezek az újságírók és a média. Ez is nagyon megdöbbent, mert jól ismerem azokat, akik negatív képet festenek az Ön országáról. Nem vagyok Magyarország-szakértő, de az az érzésem, hogy ez a kép nem a valóságot tükrözi.
A honi demokráciáért aggódva felteszem hát a cseppet sem kötőinek szánt kérdést: a III/3-as ügynökök hazájában vajon lehet-e, és ha igen, hány beépített ügynöke van a demokráciát hivatalból, de leginkább gazdasági érdekből féltő nagyhatalmaknak? Mi ez az utóbbi megjegyzés?
Csupán annyi, hogy például az USA nem igazán cseszteti Kínát, pedig ott nem csak adóztatják, de cenzúrázzák is az internetet. Miért is tenné, hiszen az államadósságuk legnagyobb finanszírozója maga Kína, és a csúcscégek - az Apple és mondjuk a Nike - érdekei sem kívánják, hogy nagyobb konfliktus legyen a világ legkörnyezetszennyezőbb államával. Mint ahogyan mondjuk Szaúd-Arábia kapcsán sem fontos a demokrácia, vagy éppen a nők egyenjogúsága, sőt még az sem lényeges, hogy alkotmányuk sincs, velük kapcsolatban elég az, hogy van olajuk, és azzal hagyják kereskedni az amerikai cégeket.
Jönnek a tüntetések szépen sorban, és féltik a demokráciát az utcán is, akinek az a dolguk, vagy szórakozásuk, nem csak így, mint én a szoba melegében. A kérdés: ki irányítja őket a háttérből, hogyan, miként lehet, már ha van, bizonyítéka egy amerikai ügyvivőnek magyar korrupciós ügyekről, és ha tényleg van, miért nem tesz feljelentést?
Mindenesetre én a dolgok tisztázódásáig a honi demokráciát valóban féltve kitiltom a kertemből Barack Obamát, lehet, ő nem tudja, de biztos lehet benne mindenki, ez keményebb, mint nem elutazni New Yorkba.