A vizsga
Vizsgáztam én is épp eleget, és vizsgáztattam épp eleget ahhoz, hogy rájöjjek a mögötte rejlő igazságra.
A vizsga lényege a mindenre kiterjedő tudás és tudni akarás. Valahogy azt hisszük, ha egy vizsgát letettünk valamiből, akkor már tudunk is. Nem így van. A vizsga csak a kezdet és az élet a gyakorlat. Lehet barátokat szerezni egy jó tett végrehajtásával, csak azt felejtik el sokan, hogy ezentúl mindennap vizsga vár minket. A vizsga a levegő részévé vált, az élet részévé vált, hisz döntéseink a napi életben is vizsgák. Nem egy papír megszerzése az igazi kihívás, hanem az életben való napi használata a megszerzett tudásnak.
Igazából mindig és mindenki vizsgázik, még a vizsgáztató is, mert minden nap más, mert mindig másképp lesz, mint előtte. Mindig, mert csak hasonló lehet, de nem ugyanolyan. A kérdező és a választ adó is vizsgázik, és mindegy, hogy ez élőben, itt a neten, vagy épp írásban történik-e. Az igazi vizsga eredménye nem egy jegy lesz, senki nem fogja mondani, hogy "jól megfelelt". Mindenki csak "átment". Az életben könnyedén ikszelget az ember, legtöbbször más embereket véve górcső alá. Vizsgabiztos lenne mindenki? Szerintem meg senki sem az.
Az életben könnyedén ikszelget az ember, legtöbbször más embereket véve górcső alá. Vizsgabiztos lenne mindenki?
Sokan válnak értetlenné, akár sértődőtté, vagy épp flegmává, mikor vizsgáznak. Van, aki nem is tudja, hogy épp vizsgázott, de ettől még megtörtént. Az igazi vélemény megformálódott, ami épp nem is kerül kimondásra. Az ember sok dolgot nem tehet, nyel egy jó nagyot, és veszi kezébe a következő perc tételeit. Tudva tudni talán az egyik legnagyobb kincs, és a betartott ígéret a legjobb érdemjegy, amit ugyancsak nem fog senki elmondani senkinek. Az igazi vizsga mindig a napi tett egy társ mellett, egy barát, vagy egy csapat mellett.
A leghosszabb vizsga pedig minden nap zajlik velünk és bennünk. Egész életünk maga egy vizsga, s nem egy életrevalósági teszt, hanem napi bizonyítás. Bizonyítani, hogy érdemesek vagyunk-e arra, amit kaptunk. Szeretetet és megbecsülést. Talán az egyik legnagyobb feladat, ha mi magunk vizsgáztatjuk le saját magunk, és vagyunk pont magunkkal őszinték, következetesek.
A másik pedig az, hogy kinek engedjük meg, hogy minket vizsgáztasson, hisz ő is csak épphogy ment át a saját vizsgáján.
Nos, vizsgáztam, és vizsgáztattam, saját magam és másokat is. Senki nem kapott jelest, mert senki nem volt rá érdemes. Inkább szomorú vagyok, és azon sem gondolkozom, hogy folytassam-e a vizsgákat. Folytatom, mert nincs más választásom. Majd a végén eldöntöm én és az élet azt, hogy hogyan sikerült.