Amikor a macska ugat, a kutya meg nyávog
Beindult a civil szervezetek kontra baloldali pártok csatája. A civilek szervezik – ha tényleg ők szervezik – a tüntetéseket úgy, hogy az ellenzéki pártok jelenlétéből nem kérnek. A pártok vezetői persze fütyülnek erre. Ott tolonganak a tüntetéseken, sorukra várva. Mert tudják, hogy el fog jönni az ő idejük. Függetlenül attól, hogy a tüntető civilek nemet mondanak nemcsak a mostani kormányra, hanem az elmúlt huszonöt év összes pártjára és kormányára. Rájuk is.
Akiket ez túlzottan nem hat meg. Tapasztalatuk, hogy előbb-utóbb ők lesznek majd a szónokok. Esetleg a mostani tüntetők új pártjaival együtt. De a rend mindenképp fel fog állni. Demokratikus környezetben csak pártok alakíthatják a parlamenti politikát. A civilek meg besorakozhatnak kedvenceik mögé. Szeretik, nem szeretik ezt az ifjú szónokok, így lesz.
Ez az európai politika ábécéje. Mutatta ezt az Együtt, a Milla vagy a Szolidaritás esete is. Párttá kellett alakulniuk. Mert a választásokon pártok indulhatnak, a kormányokat pártok alakíthatják. A pártoknak pedig program kell, ezzel kampányolni kell. A kampánnyal pedig lehet választást nyerni vagy éppen veszíteni. Ez a rend – erősít meg ebben egy tévéműsorban maga Gyurcsány Ferenc is. Példaként hozzáfűzve, hogy bizony, a kutya nem nyávog, a macska meg nem tud ugatni. Ő már csak tudja.
Demokratikus környezetben csak pártok alakíthatják a parlamenti politikát. A civilek meg besorakozhatnak kedvenceik mögé. Szeretik, nem szeretik ezt az ifjú szónokok, így lesz.
Mindettől függetlenül ezeket a tüntetéseket nem szabad a kormánynak lebecsülnie. De túlbecsülni sem. Tüntetnek más országokban is, ugyanúgy, mint nálunk. Tüntetnek Németország utcáin is. Alig van nap, amikor a német televízió híradója ne mutatna valahol, valamiféle tüntetést. Tüntetnek a szakszervezetek – ott is sok van belőlük –, a környezetvédők, a neonácik, a neonácik ellenfelei, vagy éppen a vasutasok és a pilóták. Mindig valamilyen céllal, mindig valamiért. Magasabb bérért, jobb levegőért, jobb nyugdíjért. Ha megegyeznek, befejezik és hazamennek.
Nálunk ez is másképpen van. Tüntetni kezdtek az internetadó ellen. A kormány megértette a tüntetői akaratot, és azonnal visszavonta a tervet. A fiatal tüntetők nagy része örült ennek, és ezzel be is fejezték az akciót. Egy kisebb csoport – nagy részüket az ellenzéki pártok csalódott szavazói adták – vérszemet kapott. Már egyenesen a kormány megbuktatásáért vonultak az utcára. Tovább szónokoltak, ráadásul kiábrándítóan ordenáré és ocsmány stílusban. Érdemes összevetni ezt a stílust a Békemenet szónoklataival. A tüntetők számának óriási különbségéről már ne is beszéljünk.
Az utcára vonulások a demokrácia velejárói. De tévednek azok, akik azt hiszik, hogy ilyen tüntetésekkel kormányokat lehet buktatni. Ahhoz nagyon kevesen vannak. Kormányt az esetek döntő többségében pártok szoktak buktatni. És nem valódi vezető nélküli, utcai megmozdulások.
Lám, Gyurcsány ezt is jól tudja, mégis optimista. Ő már 2016-ra szeretné a választásokat előrehozni. Ha addigra a macskák ugatni fognak és a kutyák nyávogni, még sikerülhet is neki.