Mosolyra mosolyt
Hú, tudja, milyen jólesik egy ilyen fárasztó napon, ha mosollyal nyitnak ajtót!
Ezekkel a szavakkal lépett be ma otthonunkba egy hölgy a gázóraállást leolvasni. Mi tagadás, nekem meg az esett jól, hogy örült a mosolyomnak. Teljesen egyszerű és hétköznapi jelenet, mégis más lett az én napom is.
Mosolypárti vagyok, és lételemem, hogy keressem a szépet, de mitagadás, nekem is vannak rossz napjaim. Azt hiszem, ma a világ is akarta, hogy mosolyogjak. Idegenektől, „félidegenektől”, „félbarátoktól” kaptam kedves pillanatokat, melyek megerősítenek abban, hogy a kapcsolatok fontosak. Nemcsak a családi, rokoni kapcsolatokra gondolok, hanem a hétköznapok egyszerű találkozásaira, ahol nem tolakodnak a beszélgetésbe érdekek, és kötelező műbólogatások, hanem természetesen tudunk a másiknak örülni. Ezekre az érintkezésekre nem készülünk fel (majd ezt fogom mondani, így fogok viselkedni), hanem spontán alakulnak úgy ahogy. Ha én nyitott vagyok, szelíd, és még mosolygós is, akkor kellemes, jó hangulatú telefonbeszélgetés, kedves és érdeklődő üzenet vár rám. Pont, mint ma. Mosolygós lett az estém, és holnap továbbadom.
Állítsuk be magunkat inkább a ’jó’ elvárására, sikerre, bizakodásra, pozitív érzéseink kimondására, a szép észrevételére, a jelen (itt és most) teljes, mély átélésére, a humorra, a derűre, a ’belső mosoly’ állapotára. Ugyanannyi erőt igényel, mint a pesszimista attitűd, csak sokkal hasznosabb.
Bagdy Emőke
Csernus Imre szerint a
jó emberi kapcsolatok elengedhetetlenek a mosolygós élethez.
Szerintem a fordítottja is igaz, mosolygós életre van szükségünk a jó emberi kapcsolatokhoz. Belső mosolyt kívánok mindenkinek, akkor biztosan érkezni fog kívülről is. Talán többfelől is, elegendő ahhoz, hogy maradjon a kevésbé jó napokra is.