Életünk diavetítője
Már jó ideje "berregős hónapokat" írunk, és nemsokára mindenki számadó juhásznak áll. Értékeli, hogy ezévi tervei hogy is állnak épp. Mit ért el, mi fulladt kudarcba, hogy röppent el megint egy év. Szállnak születésnapok, névnapok és évfordulók.
Néha azon kapom magam, hogy letottyanva kicsit diavetítőzöm. Magamról. Szerintem mindenki ezt teszi. Év elején ugye voltak nagy fogadkozások, mikből én csak egyet tartok meg, miszerint nem fogadok meg semmit. Ezt általában meg is tudom tartani. Visszanézve, a napok és hetek kondenzcsíkot hagyva száguldottak el melletünk és velünk.
Csak ami fontos pillanat volt, abból lesz diakép. Nekünk. Néha végig gondolom, mi történt ebben az évben velünk, Emberekkel. Megéltünk jót? Szenvedtük a rosszat? Volt, amin dühöngtünk, és persze volt, amibe beletörődtünk? Volt.
Most pedig rakjuk össze ezévi diasoroztunk, szerelmek, csalódások, csodás pillanatok és keserkönnyes élmények. Kinek mi kerül a diáira? Egy üzleti siker, egy esküvő felemelő pillanata, a gyerkőc első napja az iskolába menet? Éljük az életet, próbáljuk jól megélni, több és kevesebb sikerrel. Néha feladva a napok elleni harcot, néha pedig újult erővel vetve közéjük magunk.
Megéltünk jót? Szenvedtük a rosszat?
Nyaralások, pinceszerek és szombat esti bulizások? Egy jó könyv, egy szép film a moziban kellemes vacsorával nyakonöntve? Ahány ember, annyi diafilm, annyi élmény és annyi fájdalom...
Élünk, napról napra, átgondolva gondolva a holnapra...
Hogy ki hogy állítja össze, mindig magán az emberen múlik, rajtunk. Lehet persze azt mondani, ezt "dobta a gép", de lehet azt is, hogy mi tettünk azért, hogy így teljen életünk ezen éve. Az ujjal mutogatás badar cselekedet, azok eszköze, kik hagyták maguk ebben az évben is sodortatni és irányítani. Ők előregyártott diákat kaptak a kis filmecskéjükhöz. Aztán ugye egy diához tartozik szöveges mondandó is...
Hogy a saját képecskéjéhez ki mit "biggyeszt oda", az megint egyénfüggő. Mi rajzolódik hozzá? Könnycsepp, dühös ököl vagy egy pici szivecske? Csak végignézve legyen jó a szánk íze, nem?
Hogy kinek milyen lesz, azt én nem tudom, csak egyet szeretnék. Mikor az év végén végignézik az emberek a saját diafilmjüket, akkor gördüljön le egy piciny könnycsepp az arcukon. Csak ne a szomorúságtól, hanem az örömtől. Egy nagy sóhajtás egy csendes mosollyal övezve. Meg egy mondat.
Kedves Élet. Jövőre veled, ugyanitt!