A világpolitikától a mi tüntetéseinkig
Európa és a világ egyik központi kérdése ma Ukrajna. Illetve az, hogy kiújul-e a hidegháború a NATO-országok és Oroszország között. Súlyos, életünket évtizedekre meghatározó kérdés ez. Aki figyeli a nyugati sajtót, televíziót, az tudja, hogy első hírként kezelik a G20-ak ausztráliai találkozóján történteket. A német köztelevízió Putyinnal készített interjút közvetített, Merkel kancellár, Juncker főbiztos, Hollande francia elnök órákig tartó külön megbeszéléseket tartott az orosz elnökkel a hivatalos programon túl. Egyedül Obama és Putyin nem tárgyalt – ha hinni lehet a híreknek. Sajtótájékoztatót azért tartottak, a másik nem tetsző lépéseiről.
De tárgyaltak azóta az EU külügyminiszterei is az ukrán helyzetről. Ők a német külügyminisztert küldték Kijevbe és Moszkvába közvetíteni. Ukrajna közben a csőd szélén tántorog. Csak az tartja életben a gazdaságát, hogy nagy nyugati hiteleket kap, és az oroszok nem nyújtják be a már régen lejárt számláikat.
Mindeközben Magyarországon néhány ezren folyamatosan közfelháborodásuknak adnak hangot. Civileknek mondják magukat. Közfelháborodásuk tárgya nem a NATO-orosz konfliktus, nem Ukrajna, hanem például az internetadó. Ami nincs, mert azt – nagyon helyesen – a kormány már rég visszavonta. Ez a legkevésbé sem érdekli az utcára vonulókat. Ha nincs internetadó, akkor Vida Ildikó adófőnök vízumáról értekeznek. Korrupcióról, amelyikről senki nem tud semmi konkrétumot.
Ha kiderülne, hogy valóban van ekkora korrupció az országban, és a kormány nem lépne fel ellene, én is beállnék a tüntetők közé. Sejtetésekre, álhírekre azonban értelmetlen tüntetést szervezni.
Nem szeretném véletlenül sem lebecsülni az utcára vonulókat, de elgondolkoztató ez – a hazai és nemzetközi balliberális média által totálisan felnagyított – közfelháborodás. Jön Pesten szemben velem a Szolidaritás „felháborodott” autós tüntetése. Csak azért nem nevezem nevetségesnek ezt a mindössze negyven autót összedudáló megmozdulást, mert nem szeretem a Szolidaritást a szoborrugdosás óta. A tüntetőket kísérő rendőrmotorosok sokkal érdekesebbek voltak a felvonulóknál. A lezárt utakon láthatóan élvezték a száguldozást. Mindenki őket figyelte.
A mai Európa gondjai között a magyar „közfelháborodás” még hazai szinten sem éri el azt, amit létrehozói – az elől menetelők és háttérből irányítók – szeretnének. Kevesen vannak, ahogy azok is, akik az idei három választáson a magukat baloldalinak nevező pártokra szavaztak. Mégis, az Orbán-kormány nem ugyanúgy reagál ezekre a megmozdulásokra, mint azt annak idején Gyurcsányék tették. Mondván, hogy „majd megunják, aztán hazamennek”. Az internetadó felfüggesztése mutatja, hogy a kormány odafigyel arra, ami az utcán történik. És ez így helyes.