A saját rendünk
Emlékszem, amikor gyermekként segítettem a takarításban, mindig elcsodálkoztam, édesapám hogyan képes „rendetlen” íróasztalán dolgozni, az óráira felkészülni. Felhalmozott iratanyagokat, óravázlatokat, könyveket, cetliket „kellett” elpakolnom utána, de mindig büszke és elégedett voltam a végeredménnyel: szabályos kupacokat és sok helyet varázsoltam neki. Persze az én rendem nem tartott sokáig. Mosolyogva megköszönte, elhelyezkedett, és amint eltűntem a háta mögül, visszarendezte dolgait az ő rendje szerint. Akkor milyen az igazi rend? Kinek van igaza?
Polcz Alaine Rend és rendetlenség című könyvéből sokat tanulhatunk, többek között azt is, hogy mindannyian más rend szerint élünk. Édesapám a saját íróasztalán a saját logikája alapján rendezte el dolgait. Ami gyermekként nekem csak sok-sok papír és szamárfüles jegyzet volt rendetlen összevisszaságban, neki egy bizonyos tematika alapján elhelyezett átlátható iratcsoport.
Természetesen a saját rendünk, logikánk nem csak íróasztalunkon érhető tetten, hiszen
… az emberek többségének sajátos rendje van, ez nem csupán alkalmi, rögtönzött vagy elmosódó, hanem rendképlettel, sajátos rendstruktúrával rendelkezik, amely összefügg ösztöni, érzelmi, akarati, intellektuális életével, alkati adottságaival, szerzett tapasztalataival…
Polcz Alaine, 1996
Amikor saját környezetünk rendjéről gondolkodunk, akkor elsősorban nem a tisztaságra, a suvickolások mennyiségére és alaposságára kell koncentrálnunk, hanem a körülöttünk lévő rendszerre. Az ember és környezetének viszonyára, a rend belső és külső megnyilvánulásaira.
Milyen a mi rendünk? Puritán? Józan? Vagy inkább praktikus? Esetleg laza és természetes? Gondos, áttekinthető, amiben van ritmus? Jó játék, ha elgondolkodunk azon, vajon melyik fogalom jellemzi leginkább a mi, saját rendünket.
Vannak az élethez igazodó, „jó rendetlenségek”, és élettelen, csupán kirakatnak alkalmas „rossz rendek” is. Harmonikusan, kiegyensúlyozottan élni nem lehet: sem káoszban, sem díszletben.
Az igazi és jó rend: a formai és lényegi rend természetes, görcsmentes egyensúlya. Ez volna az ideális, jó cél.
Polcz Alaine, 1996
