Szeretet hitelbe?
Furcsa gondolatom lett, annyi mindent lehet "hitelbe" venni. Lehet ugye tévét, hűtőt, házimozit, kocsit és lakást, üdülési jogot venni. Hitelbe. Ha a szervkereskedelemre gondolok, akkor egy kicsit életet is. Annyi mindent adnak hitelbe, annyi minden lett megvásárolható.
Sok olyan dolog is áruba lett bocsájtva, ami ezelőtt nem oly rég elképzelhetetlen volt. Sok érzés is erre a sorsra jutott? Eladó a becsület, a tisztesség, maga a test is. Azon gondolkoztam, milyen lehetne az a bank, ahol a szeretetet lehetne hitelezni. Milyen lenne? Ez fog következni majd most, hisz alig maradt, mi még nem lett áruba bocsájtva.
Hitelfelvételi követelmények vajon mik lehetnének? Kell felmutani orvosi igazolást arról, hogy van szívünk? Igazolásként mások tanúvallomása kell, hogy valóban szerettünk már? Könyvelési és adok-veszek adatok is kellhetnek, miszerint mennyi szeretetet adtunk és mennyit kaptunk?
Vajon kellhet hozzá "fedezetszeretet"? Aki fedezetet nyújtana, neki is igazolnia kéne az érzései valóságát? Mennyi is a kamatláb? Az így szerzett szeretetet örökölhetné valaki? Mi történik, ha nem tudnánk fizetni, vissza kéne adni, majd elvennék, licit alá vonnák, és a szívünkből kilakoltatnák az érzéseinket?
Megannyi kérdés, tudom, furcsa a párhuzam. A legszomorúbb, hogy ebben a világban ez az eszembe jutott. Ez inkább a szomorú, hisz hogyan lehetne értékesíteni egy barátságot, egy szenvedélyes, szerelmes csókot, egy anyai ölelést? Ezeket sosem lehetne, és remélem nem is fogja senki eladni, sem hitelezni. A pénz, a pénz és a pénz, e három dolog kell. A háborúhoz igen, de nem a normális élethez. Volt egy történelemtanárom, aki szerint az ősközösségben kellett volna egy bunkóval fejbevágni azt, aki levert négy cöveket, és azt mondta: ez az enyém.
A legszomorúbb, hogy ebben a világban ez az eszembe jutott.
Lehet, nem lenne magántulajdon, csak személyes, lehet, nem lenne internet, min most én írogatok épp. Viszont nem lenne harácsolás, önzés és ekkora szakadék emberek között. A lenézett emberek is emberek, és sokszor különb tetteket hajtanak végre, mint azok, kik kampányban szeretnek. Jönnek az ünnepek, és jön megint a divat, hogy segítünk embereken, és állatokon. Menő lesz? Hogy ide és oda pénzt adtunk? Embernek nem egy nap kell lenni, nem a szeretet ünnepét kéne felhasználni egy jobb megítélés érdekében, hanem magát az érzést kéne gyakorolni, majd februárban és júliusban is.
Az utolsó nincstelen sem kevésbé különb érzésekkel rendelkezik, mint a leggazdagabb olajsejk. Most eladó pénzért, a becsület, a barátság, a hűség és a bizalom is. Valahogy nem jó felé haladunk. Értékeink, ezek az értékeink egyszeriek és nem nőnek ki újra. A szeretet pedig az, mi sosem eladható, egy lélek sosem hitelezhető, egy gondolat szabadsága mindig örök marad. Remélem.
Ha egy nap ezeket is lehet majd hitelezni, akkor megszűnünk azok lenni, kik eddig voltunk. Emberek. Nem a pénze és a hatalma tesz emberré senkit, hanem a tettei. Az, hogyan bánik a környezetével, az életei azon résztvevőivel, kik fontosak kellenek, hogy legyenek neki. Mindenki Embernek születik, de csak rajta múlik, hogy az is marad egy életen keresztül.