Egy ország, ahol „sok a filozófus”
Hallgatom Heller Ágnest, amint érvel és érvel az Orbán-kormány ellen. Valójában csodálni való lenne, hogy túl a nyolcvanon ilyen lehengerlően mondja az igazát. Ha igaza lenne. De nincsen. Mert amit mond, az nemcsak elfogult, hanem téves is. Legnagyobb hibája, hogy azt hiszi – nem egyedül a pesti kollégái között –, hogy a magyar embereknek fogalmuk sincs arról, hogy mi a politika. Vagy arról, hogy mi zajlik ebben az országban.
„Zsigerből szavaznak” – mondja. Nagy tévedése ez, sok balliberális értelmiségivel együtt. Polgáraink sokkal okosabbak annál, mint azt Hellerék hiszik. És nem zsigerből, hanem tudatosan szavaznak. Vagy éppen nem szavaznak. Érdemes lenne egyszer leszállniuk a pulpitusról, és kicsit beszélgetni azokkal is, akikről ex katedra kijelentik, hogy nem értik ezt a világot. Értik. Nem csak azért, mert maguk is részei a magyar valóságnak, hanem azért, mert nem ostobák. Nyitott szemmel járnak, ők is nézik a televízióban a pro- és kontra műsorokat. Beszélgetnek családi körben, szenvedélyesen politizálnak összejöveteleiken, vagy éppen valahol horgászás közben.
Heller szerint Orbánéknak is ugyanaz a célja, mint Kádárnak: maradjanak apolitikusak az emberek. Ebben is téved. 2002 nyarán – e hasábokon meg is írtam – éppen a szocialista Medgyessy jelentette ki, hogy az emberek csak foglalkozzanak azzal, hogy „mennyibe kerül egy gombóc fagylalt”. A többit meg bízzák ránk, politikusokra, majd mi megoldjuk. Egy frászt oldották meg: a csőd szélére vitték az országot.
Az nem jó megoldás – érvel Heller –, hogy néhány ember egy szobában kitalálja, hogy merre menjen az ország. Mondja éppen ő, aki ott volt azokban a szobákban, ahol kitalálták a Bajnai–Mesterházy–Gyurcsány–Fodor–féle, csúfosan megbukott összefogást...
Orbán Viktor nem így gondolkodott. A Fidesz éppen az ellenkezőjét tette: cselekvően bevonta az embereket a politikába. Polgári körökkel, nagygyűlésekkel, évértékelőkkel, népszavazással, vidékjárásokkal, nemzeti problémáink megtárgyalásával. Miközben építették a pártot is. Sikerük nem annak az eredménye, hogy az emberek zsigerből, gondolkodás nélkül szavaznak rájuk. A magyar választók pontosan végiggondolják, hogy hová húzzák az ikszet.
A Fidesz sikere – karakteres vezetőin kívül – éppen az, hogy nem nagyképűsködtek, nem szoba-tudóskodtak. Mindent megtettek azért, hogy minél több ember gondolkodjon együtt velük a hazáról, nemzetről, nevelésről, hitről vagy éppen aktuális politikai kérdésekről. Szavazóik nem megtévesztett, zsigeri szavazók. Ha így lenne, nem nyernék sorozatban a választásokat.
Az ellenzék most ismét alternatívát keres a Fidesz egyszer-majd legyőzésére. Az nem jó megoldás – érvel Heller –, hogy néhány ember egy szobában kitalálja, hogy merre menjen az ország. Mondja éppen ő, aki ott volt azokban a szobákban, ahol kitalálták a Bajnai–Mesterházy–Gyurcsány–Fodor–féle, csúfosan megbukott „összefogást”.
Talán Hellerék helyett Horn Gyulára kellene az ellenzéknek figyelnie. Ő már húsz évvel ezelőtt megmondta, hogy nálunk „kicsit sok a filozófus”. Magyarán: nem elég okosnak lenni – az országot ismerni és vezetni is tudni kell. Ahogy erre már évekkel ezelőtt a Fidesz és Orbán Viktor is rájött.