Csak egy nap?
Csak egy nap minden évben, mikor valamiről megemlékezünk? Egy nap elhunyt szeretteinknek, néhány a közeledő karácsonynak, húsvétnak. Egy napot "áldozunk" az anyáknak, a gyerekeknek, a szerelmünknek, az országunknak. Nekem ez kevés, mint azon a bizonyos sünön a dauer. Csak egy nap gondolni valamire, vagy valakire kevés.
Egy nap nem lehet elég gondolni azokra, akik már nincsenek velünk, ha csak egy nap ég gyertya, rendben van, de a szívben minden nap kell, hogy égjen. Ha nincs így, csak művi kötelező "penzussá" válik az egész. Szomorúan láttam, hogy mit tesznek emberek, hallottam, hogy X. Y. ilyen meg olyan virágot tett, ilyen meg olyan mécsest. Nekünk is olyan kell. Szégyen, szerettei gondolatából ki többre játék lett? Hogy lehet ilyen emberben őszinte a részvét, akár saját maga iránt is?
Jönnek a karácsony napjai, már nem járnak messze a kertek alatt, a kereskedők dörzsölik a markukat, és már látom jó pár helyen, hogy vad készülődés indul a pénztárcákban megbújó zsetonokért. Néhány nap alatt akarja megint sok ember bepótolni hülye, és drága ajándékokkal, amit egész évben elfelejtett? A szeretet ünnepe nem erről szól, az csak egy nap, olyan mint a többi, a különbség az, hogy oka van annak a napnak. Az ok, hogy arra kell emlékezned, hogy MIT tettél egész évben szeretteidért, és nem valami kampány. A szeretet napi adagba való, nincs lédig kiszerelésben.
Mindenki, mindenki tegyen egy apró jót mással, kit szeret, vagy épp nem is ismer, talán érdemes rá mindenki.
Egy anyák napja alkamával szereted azt, aki a világra hozott? Aki felnevelt? Ugye ez kicsit nevetséges mondat? A gyermeked is csak egyetlen nap érdemes arra, hogy rá figyelj, vagy még azon a napon sem? Nevelni és felnevelni csak a naponta való törődéssel lehet, nem elég minden nap odalökni X forintot és útjára engedni, hogy vegyen és legyen. Csak úgy. Ha valaki ezt teszi nem érdemes arra, hogy gyereke szeresse. Nem érdekel, hogy mennyi munkád van, mennyi dolgod és gondod. Egy gyermek nem kérte, hogy megszülessen, Te döntöttél így, aminek következménye van. Szeretned kell, amíg levegőt tudsz venni, ettől és nem egy gyereknaptól leszel szülő...
Van kedvesed, van szerelmed? Jó, és van az fránya nap februárban, ugye? Akkor veszel virágot, meg lökött lufit, meg csini bonbont? Muszáj? Muszáj ezreket elköltened, minek épp semmi értelme. Magyar vagy, légy magyar, és ne ünnepeld meg a kereskedők ünnepét. Légy kreatív, csinálj kis kártyákat, írj rá kedves szavakat, rejtsd el őket, hogy megtalálja, meg fogod lepni, és mosolyog, amikor elkezdi gyűjtögetni, amit épp megtalál. Na, az lesz felbecsülhetetlen. Mi lenne, ha kampányt indítana valaki, hogy olyat adj, aminek valóban örülnek címmel? A multik ez ellen is tiltakoznának, romlana a gazdaság, csökkenne a GDP? Szerintem az igazi érzések és ünnepek GDP-je csökkent. Drasztikusan! Házi feladat...
Mindenki, mindenki tegyen egy apró jót mással, kit szeret, vagy épp nem is ismer, talán érdemes rá mindenki.
Nem egy nap kell hazafinak lenni, és március 15-én kokárdával virítani, augusztus 20-án tűzijátékot bámulni. A kokárdának a bőrödön belül kell lennie, és ehhez hűen kellene a mindennapjaidat élni. Alkalomszerű honpolgárok, volna még valamit tanulni, még a tisztelt honatyáknak is. Elég a napi sárdobálásból, lassan iszapbirkózás lesz az egész ország. Én már nagyon unom, személyként, és szégyellem magam, helyettük.
A helyzet, hogy egy év 365 nap, sőt, néha még eggyel több is. Hiába nevezünk ki valaminek, vagy valakinek egy napot, az érzésnek kell mindennaposnak lenni, nem ünnepeinknek. Hogy lehetnénk őszinték, mikor minden nap "hazudunk".
Csak egy nap? Nem. Minden nap az a nap, mikor ünnepnek kell lennie a szívekben.