Ó, azok a fasiszták!
Van az a bizonyos pofakönyv, tudják az a kék-fehér csoda, ahol boldog és nagyon sok boldogtalan is osztja a képeket, videókat, linkeket, és persze az észt is. Szórakoztató hely ez, időnként én is odatévedek, most a feleségem hívta fel a figyelmemet egy hozzászólás-cunamira.
Egyik kedves barátom elmesélte Pesten szerzett élményét, miszerint egy amerikai házaspárral beszélgetve megkérdezte, érzékelik-e a lopakodó diktatúrát, a lopakodó fasizmust és a házaspár azt felelte nem. Lett is ebből kalamajka, megjelent néhány harcos liberális, akik szerint már az is diktatúra, ha szavazni lehet, mert jobb lenne mindent a természetre hagyni, hadd tegye a dolgát és válassza ki a legjobbakat, akik természetesen csakis liberálisok lennének. Na, aki ezt akadályozza azzal, hogy választást nyer, az diktátor és persze minimum fasiszta. Mi más is lehetne?
Aztán voltak sokan, akikben valamiféle indulatot keltett a bejegyzés, és ezt az indulatot a már bennük levővel kombinálva, a tankönyvektől, a szegénységen át, mindenről írtak, függetlenül attól, hogy kapcsolódott-e ez a témához vagy sem.
Bizony, ez kényes téma, és sokan soha nem fogják belátni, hogy nem attól lesz valaki demokrata, hogy győz a választáson, hanem attól, hogyha az ő oldala veszít, akkor képes arra, hogy belássa: mivel többen gondoltak mást, mint ő, ezért most a következő választásokig az a más gondolat fogja intézni a dolgokat. Demokrata az, aki nem hülyézi le az összes másként szavazót, mert tudja, hogy ugyanazok az általa lehülyézettek, szavaztak máskor máshogy, és rájuk is szükség lesz, ha le akarják váltani, ami most van. Nem, ezek az urak, hölgyek meg vannak győződve az igazukról, ami nem is lenne baj, de a másik oldalt szektának hívják, mintha ők nem lennének bizonyos szempontból szekta.
Mert bizony szekta az, amelyik mondjuk az USA-t a szabadság letéteményesének hívja, miközben tudja, hogy ott is agyonlő vagy éppen ver a rendőr színesbőrűeket, csak úgy, ok nélkül, hogy fenntart olyan büntetőtáborokat, ahol vállalhatatlan módon vallatják a foglyokat, stb. Amelyik lehallgatja a szövetséges kormányfők telefonjait, amelyik azonnal kész bármit, bárkit lebombázni, ha úgy érzi az őt támogató pénzügyi körök érdekei ezt kívánják.
Igazi vita emiatt ki sem alakulhat, a kádárizmusból, liberalizmusból, keresztény konzervativizmusból, lopott milliárdokból és örökölt szegénységből a történelem által összeturmixolt magyar valóságban, egy kicsit mindenkinek igaza van, de nagyon csak annak, aki éppen kormányon van.
Aki még ezek után is fasizmust kiált, annak ajánlom a 2003-as kiadású Magyar Értelmező Kéziszótár ide vonatkozó passzusát a 345. oldalról, valamint a diktatúra címszavakat. Az elsőt nem idézem, nézzen utána, aki mindig ezt emlegeti és az is, aki már unja. A diktatúra meghatározását viszont ideírom: Nyílt erőszakra támaszkodó korlátlan hatalom. Amennyiben valóban ez lenne hazánkban, akkor a Tóta W. nevezetű blogger már régen a fegyházban magyarázhatná a világ keletkezését a sorstársaknak, az egyenes beszédben pedig nem nyalhatná fényesre hetente Gyurcsány elvtárs hátsóját bizonyos Kálmán Olga. Ám az első delikvens rendszeresen ír a HVG-be, a másik meg tovább imitálja a pártatlan kérdező hálás szerepét. Ez egy diktatúrában biztos nem menne. Ott még a pofakönyv is tiltólistán lenne.
Hogy is mondta József Attila?
Le a kapitalizmussal, hatalmat, húst a dolgozóknak!
Hogy is mondtam én?
Le a szocialistákkal, hatalmat, húst a dolgozóknak!
Hogy is mondta Mulder?
Az igazság odaát van.
Bizony, a saját igazságunkat egésszé tevő másik részigazság mindig a másik oldalon van, az övüké meg nálunk.
